„A kultúrában valójában centralizáció folyik” – ezzel a meglepő kijelentéssel magyarázta egy, a kormányzati kultúrpolitikára befolyással bíró forrásunk, hogy a választásokat követően látványosan egymásnak ugrott néhány konzervatív szereplő a kulturális életben. A mondat magyarázata – ezt többen is megerősítették –, hogy a következő időszakban jelentősen emelkedhetnek a kultúrára, a kulturális intézményekre fordított költségvetési források, több helyen és több pénz áll majd a rendelkezésre. Mivel ezt a szféra szereplői is tudják – legalábbis a jó kormányzati kapcsolatokkal rendelkezők –, vannak, akik előre igyekeznek előnyös pozíciót szerezni maguknak. Ez azonban a harmadik fideszes kormányzati ciklusban már csak úgy megy, ha a saját táborhoz tartozókat próbálnak háttérbe szorítani.
„Most olyan a helyzet, hogy ha valamilyen kulturális célra kell mondjuk tízmilliárd forint, akkor nem kell számolgatni, hogy megvan-e hozzá a fedezet, mert a költségvetés helyzete olyan, hogy rendelkezésre áll” – magyarázta egy másik informátorunk. Ennek a logikának az eredménye lehet, hogy az Andy Vajna felügyelte Nemzeti Filmalap mellett létrejöhet valamilyen másik film-finanszírozó centrum is. „Andy Vajna jó közönségfilmeket támogatott és ott vannak a nemzetközi díjak is, de láthatóan sem kedve, sem érzéke nincs ahhoz, hogy a magyar történelemmel foglalkozó mozik, tévéfilmek készüljenek. Arról beszéltünk, hogy akkor csinálunk akkor egy másik alapot, amiből majd ezeket támogatjuk” – mondta egy kormánytag.
Pénzhiánnyal tehát nem kell küzdeniük a kormány által stratégiai fontosságúnak tartott kulturális intézményeknek ezek szerint a jövőben, ellenben mielőtt jelentősebb pluszforrásokhoz jutnának, átvilágítják a működésüket – ezt több forrásunk is említette. Márpedig kormányzati részről több mostani intézményvezetőkkel szemben is mutatkozik elégedetlenség, még akkor is, ha őket már a mostani kabinet nevezte ki. Így jövőre több jelentősebb vezetőváltás is bekövetkezhet. Megbízható forrásunk az Országos Széchényi Könyvtárat, a Nemzeti Múzeumot, a Zeneakadémiát, és a Petőfi Irodalmi Múzeumot említette (PIM).
A Zeneakadémia élén már lejárt Vigh Andrea rektor mandátuma, aki újra beadta a pályázatát, de információink szerint a kormány részéről alacsony a támogatottsága, mert úgy ítélik meg, az intézmény nem tudott kellő nemzetközi rangot kivívni magának az elmúlt években. Az akadémia működését korábban nyíltan bírálta Keller András, a Concerto Budapest művészeti vezetője. A Nemzeti Múzeum és a Petőfi Irodalmi Múzeum már inkább tűnik meglepetésnek: a „Nemzeti” működésével kapcsolatban nem hallottunk negatív megnyilvánulásokat, és bár a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetőjét, Prőhle Gergelyt többször érte támadás a kormánypárti Magyar Idők részéről a nyáron, akkor több forrásból is azt lehetett hallani, megerősítették az igazgató pozícióját. Érdekes, hogy egy kormánytag szintén azt mondta: nem gondolja, hogy Prőhle Gergelynek mennie kellene, „még ha követett is el hibákat, a PIM-ben van évente ezer program, ezekből 997 nagyon színvonalas és volt most kettő-három, amit lehet vitatni, de ez nem ok a leváltására”. Ebben az ügyben a végső szót valószínűleg Orbán Viktor mondja majd ki.
Éppen Prőhle Gergely esete volt azonban apropó arra, hogy két forrásunk is komoly kritikát fogalmazzon meg a Magyar Időkben megjelent támadó hangvételű írások szerzőivel kapcsolatban. „Ha el is tekintünk attól, hogy Prőhle Gergely diplomataként, államtitkárként mit tett ezért a kormányért az elmúlt években, a tudását, műveltségét nézve egyértelműen a magyar szellemi elit tagja, ez az őt kritizálókról finoman fogalmazva nem minden esetben mondható el, egyszerűen nem egy szint a kettő, így elég kínosak ezek a támadások” - mondta a már idézett kormánytag. Egy a miniszterelnök tágabb környezetéhez tartozó forrásunk szerint is „rossz fényt vet az egész vitára, hogy a kritizálók és a kritizáltak mögött sokszor enyhén szólva nem összemérhető teljesítmény áll”.
Ő egyébként megerősítette a hvg.hu korábbi értesüléseit, miszerint Orbán Viktor Kötcsén arról beszélt: mivel minden adva van a kormányzatot támogató kulturális szereplőknek, pénz, paripa, fegyver, nem egymást kéne támadni, hanem magas szintű alkotásokkal bizonyítani, hogy ki a jobb. „Hogy a klasszikust idézzem: Írók, írjatok remekműveket! A konzervatív oldalon is, mert most itt a lehetőség” - ironizált forrásunk Andrej Zsdanov szovjet kultúrpolitikus szavait használva. Hozzátette: „Akinek most nagyon nagy a hangja, de később nem bizonyítja, hogy a véleményét tehetséggel is alá tudja támasztani, az hosszú időre eljátszhatja az esélyét, hogy a kultúrpolitika irányítói közé tartozzon”. A Magyar Időknek egyébként egy Fideszes képviselő is bevitt egy gyomrost, amikor a „kultúrharcról” és annak esetleges központi irányításáról kérdeztük: egyrészt tagadta, hogy ennek bármelyik fejezete is a pártvezetés bármilyen utasítására történne, ráadásul, mint megjegyezte, a Magyar Időkben írtakat egyébként sem tartják túl fontosnak. „A Fideszben máig sokkal többen olvasnak Magyar Narancsot, mint Magyar Időket” – mondta.
