A 33 éves, zentai születésű középpályás inspiráló élettörténetével az oroszországi világbajnokság idején ismerkedett meg a szélesebb közvélemény. A 2018 nyarára már temérdek egyéni és csapatszinten megszerzett trófeát magáénak tudó Modrić a döntőig menetelő horvát nemzeti csapat vezéreként került a figyelem középpontjába júliusban – akkor többen meglepődtek, milyen messziről is ért fel a csúcsra a vb legjobbjának választott játékos.
Amikor a horvát válogatott kapitánya a vb-döntő előtti sajtótájékoztatón arról beszélt, hogy a délszláv háború máig hatással van az érintett területeken élő és nevelkedő emberekre, így természetesen a végül ezüstérmesként végző futballcsapatra is, nem csupán a levegőbe beszélt. A szegény sorsú nagyszülei által nevelt Modrić jócskán megtapasztalta az 1991-ben kirobbant horvát függetlenségi háború borzalmait: nagyapját szerb lázadók végezték ki, házukat felgyújtották. A történtek idején mindössze hat éves Luka családjával együtt menekülni kényszerült, évekig egy szerény szállodában laktak. Modrić ezekben az időkben kizárólag a játékban lelte örömét; a família átmeneti otthonául szolgáló hotel szóvivője a nyáron úgy nyilatkozott egy brit lapnak, hogy a ma már ünnepelt sztárjátékos gyerekként szinte éjjel-nappal futballozott, egymaga több ablaküveget tört be, mint a bombák.
Luka Modrić 11 évesen, 1996-ban már szülővárosa csapatának labdarúgója volt. Kezdetben az edzők féltették őt alacsony termete és félénk természete miatt, játéktudása alapján azonban 2002-től a horvát futball meghatározó klubjához, a Dinamo Zágrábhoz került. A fővárosi gárda kétszer is kölcsönadta Boszniába (Modrićot az évek alatt a bosnyák és a horvát liga legjobbjának, valamint az év horvát labdarúgójának is választottak), ám 2008-ban szintlépés következett: a Tottenham Hotspur 21 millió eurót fizetett érte. Az igazán nagy dobás azonban az angoloknál eltöltött négy év „jutalma”, a Real Madrid szerződése lett.
Modrić már Carlo Ancelotti edzősége idején is fontos tagja volt a 2013/2014-es idény végén – 2002 után először – Bajnokok Ligáját nyerő madridi gépezetnek, ám igazán Zinédine Zidane időszakában vált nélkülözhetetlenné: az elmúlt hat idényből négyszer beválasztották a BL álomcsapatába, kétszer volt a spanyol bajnokság legjobb középpályása és az európai szövetség által kihirdetett Év csapatában is ugyanennyiszer kapott helyet. Modrić a Zidane-érában még háromszor nyert BL-t, a 2014/2015-ös, sérülésekkel teli idényt leszámítva érkezése óta csapata egyik meghatározó tagjaként említik. Bár a nyáron az olasz Internazionale élénken érdeklődött iránta, szerződése 2020-ig Madridba köti.
Modrić kvalitásait eddig sem sokan vitatták, az egyébként kétgyermekes családapa a hétfői, londoni eredményhirdetés óta mégis sokak szemében több, mint egy kivételes klasszis: hivatalosan is ő lett az az ember, aki 2007 óta először orrozott el egy nívós egyéni elismerést a külön ligába sorolt Lionel Messi és Cristiano Ronaldo elől.
Mivel 2016 óta ebben az évben is külön osztják ki a nemzetközi szövetség elismerését és a France Football által odaítélt Aranylabdát, decemberben is jó esély mutatkozik a trónfosztásra.
