Az árulja el a hazát, aki hagyta idáig fajulni a dolgokat és nem az, aki kimondja az igazat.
Az anekdota szerint Orbán Viktor anno azt mondta a lengyeleknek: legyetek gyorsak, mert az EU lassú. Ez jelenti: a magyar miniszterelnök pontosan tudta, hogy viselt dolgaiért előbb vagy utóbb, de elszámoltatás vár rá a közösség szintjén. Az, hogy ebből a szituációból ő mit akar, vagy mit próbál kihozni, most már világosan látszik a nyilatkozataiból.
„A migráció kérdése osztja meg az Európai Néppártot, amely kedvére próbál tenni a szociáldemokratáknak és a liberálisoknak, hogy a jövő évi választások után koalíciót tudjon velük alkotni” – mondta a kormányfő a Sargentini-jelentésről szóló keddi európai parlamenti vita után. Mi tehát az ő valóságmagyarázata arra, hogy a sajátjai is támadják? Az, hogy bevándorláspártiak. És ezzel azt is egyértelművé tette, hogy a napokban a Fidesz EP-kampánynyitójának lehettünk a szem- és fültanúi, ami mi másról, mint a migrációról fog szólni. A kampány tehát elkezdődött, de van ennél egy sokkal fontosabb újdonság is.
A miniszterelnöknek nem kellett volna túlságosan nagy árat fizetnie azért, hogy a Néppárt is engedjen, és ezzel ő megússza a kudarcot. Elegendő lett volna a CEU-ügy rendezése és a civilek vegzálásának leállítása. Az is látszik, hogy ez két olyan elem, amit a putyini eszköztárból direktben emelt át a magyar politikába. Vissza kellett volna fognia magát, nem tette. Innentől kezdve teljesen nyilvánvaló, hogy emelni fogja a tétet, tekintet nélkül az ország sorsára, maximális figyelemmel a saját érdekeire. Ne legyen senkinek kétsége - az ország érdeke és Orbán érdeke már két külön fogalom, a fél országot lehazaárulózó miniszterelnök a propagandasajtóra fogja bízni, hogy átszínezzék a számára kellemetlen részleteket. Ez a játszma nem ma kezdődött és nem is most ért véget, hiszen a miniszterelnök jó ideje szándékosan provokál („Állítsuk meg Brüsszelt!”), és egyértelműen a megosztásra játszik.
A kiprovokált válaszlépésre adott ellencsapás ezúttal sem maradt el. Új elem ugyanakkor, hogy Orbán - azzal szembesülve, hogy pozíciói megroggyantak a saját pártcsaládjában - már a hagyományos bal-jobb játék meghaladásáról beszél, és új törésvonalat húz: azt állítja, neki közömbös, hogy az a kormány, amelyik meg akarja védeni a határokat, tőle jobbra vagy balra áll, „egy dolog számít, hogy akarja megvédeni Európa határait”. Ezzel a migrációpárti és migrációellenes koalíció megkonstruálásával egyrészt azt próbálja elfedni, hogy a Fidesz végképp szalonképtelen lett a saját, mérsékelt konzervatív-kereszténydemokrata pártcsaládjában, másrészt felrajzolja egy új szövetségi rendszer körvonalait. Baljós víziók ezek, és még messze nem látszik, valósággá válnak-e, azonban az már most egyértelmű, hogy ez a helyzet világos választásra késztet mindenkit idehaza és Európában - de nem az Orbán Viktor által kreált felosztásban, mert a valóságban a populisták és a megoldásokban érdekeltek között húzódik a a választóvonal. Hazai szempontból van egy különösen riasztó eleme a történteknek: itt a magyar miniszterelnökről van szó, és azt látni, hogy az ország első embere eszközként használja a saját hazáját az európai szintű hatalomtechnikai játszmáihoz, több mint felháborító. Egy emberként hördültünk fel, amikor Strasbourgban bizonygatni kezdte, hogy ő sosem hallgattatná el a politikai ellenfeleit, az meg minimum megmosolyogtató, amikor a Fidesz bárhol, bármikor szavazási csalást kiált: azok után, amit ők Magyarországon és Magyarországgal tettek, erre már nincs morális alapjuk. Egy olyan játszmában vagyunk, ahol a haza érdeke és a kormányfő érdeke végképp különvált áll egymástól, és amíg Orbán Viktor az ország miniszterelnöke,hazánk reputációja, természetes szövetségi rendszere és nemzeti érdekérvényesítő képessége vészesen gyengülni fog. Amivel minket vádol, azt ő teszi: ő az, aki eszközként használ minket, magyar embereket a játszmáihoz és ő az, aki – ahogy valaki a vitában fogalmazott – a népet pajzsként maga előtt tartva megy a csatába. Egy ország vezetője sem tehet ilyet, a hazai uram-bátyám rendszer és a propagandaszenny pedig csak egy pontig nyújt védelmet a bukott vezetőnek. Mert ami Strasbourgban történt, az számára bukás volt, és ha egy miniszterelnök politikája miatt a 7-es cikkely aktiválódik, akkor minden normális országban ez a vezető távozását kell, hogy jelentse.
Ki kell mondani (és nem lehet elégszer kimondani): bár Orbán Viktor hosszú-hosszú évek óta a saját egyéni hatalmi érdekeinek rendelte alá a magyar érdeket, amit most láthatunk, az mégis egy új minőség, sokkal komoly tétekkel. Nem csak szégyent hozott ránk, de veszélyt is, és nem az felel a mostani helyzetért, aki kimondta az igazat azzal, hogy igen gombot nyomott, hanem az, aki hagyta, sőt sürgette, hogy ideáig jussunk. Ezt az embert Orbán Viktornak hívják. A 7-es cikkely szerinti eljárás megindításáért egyedül Orbán a felelős, aki hazárdjátékot játszik velünk.
Azt is tudatosítani kell magunkban, hogy ma éppen azok a populisták jelentik a legnagyobb veszélyt az európai értékekre, akik az értékeink megvédését ígérgetik. Ők azok, akik mások nyomorát kihasználva próbálnak hatalomra jutni és hatalomban maradni, akik sosem mondják ki sem az igazat, sem a valódit, viszont félelmekre játszva a biztonság ígéretével házalnak, akik nem tűrik a kritikai gondolkodást; megjutalmazzák azokat, akik személyükhöz hűek, de büntetik azokat, akik emlékeznek és hisznek olyan elvekben, amiket ők bármikor készek elárulni. Elindult a választási kampány – van miért küzdenünk.
A szerző az LMP országgyűlési képviselője.