Hatszázmilliárd dollár füstölt el – ezt gondolták első pillanatban, azok, akik pontosan ma tíz évvel ezelőtt, 2008. szeptember 15-én tanúi voltak a pénzügyi óriás, a Lehman Brothers csődjének. De a károkat rosszul mérték fel, az amerikai pénzpiacok, majd a világgazdaság félelmetes sebességgel robogtak az ismeretlenbe, a közvetett veszteségek minden képzeletet felülmúltak.
"Ez lehetetlen, ez maga a világvége" - kiáltott fel 2008. szeptember 15.-én Harvey R. Miller, a Lehman Brothers sokat megélt ügyvédje, amikor felfogta a hírt, hogy az amerikai kormány hagyja a pénzintézetet bezuhanni a szakadékba. Akkor már ismert volt, a Bear Stearns-t, az American International Groupot (AIG), a Freddie Mac és a Fannie Mae jelzálogfinanszírozó cégeket kihúzza a csávából az állam. Így a mentőövben az utolsó pillanatig reménykedtek az ingatlanpiacról kiinduló krízistől sújtott Lehman Brothersnél is. Szeptember első hetében 77 százalékot veszítettek értékükből a társaság részvényei, és a csődöt megelőző hétvégére csak 1 milliárd dollárnyi likviditás volt a széfekben. A FED utolsó pillanatban összehívott válságtanácskozásán, a Wall Street összes nagybankjának vezetője megjelent, ám a 150 esztendős, 25 000 alkalmazottat foglakoztató Lehman lehetséges kérői, állami pénzügyi támogatás híján sorra visszaléptek. Szeptember 15-én hétfőn lehúzták a rolót, kedden pedig a Barclays bejelentette, alamizsnával felérő összegért, nem egész 2 milliárd dollárért megveszi a Lehman amerikai tevékenységét.
Hogy a jegybank szerepét betöltő FED miért is hagyta veszni a 600 milliárd dolláros aktívát kezelő pénzintézetet, amely a Wall Street rangsorán a 4. helyen állt, arra tíz év után sincs egyértelmű válasz. Így megtörtént az elképzelhetetlen, a tőzsdék a mélybe zuhantak, a rohamléptekkel terjedő járvány pedig lerombolta a bizalmat a pénzvilágban, a bankok nem kölcsönöztek, a háztartások nem fogyasztottak, a likviditási válság gúzsba kötötte a világgazdaságot. A 2007-es 4,2 százalékos globális GDP-gyarapodást 2008-ban 1,8 százalék követte, hogy egy évvel később már recesszióba süllyedjen a világ, 2009 végén mínusz 1,7 százalék került a kosárba. Az OECD-országok teljesítménye még ennél is riasztóbban alakult, e kör növekedése a 2007-es 2,5 százalékról, 2008-ban 0,2 százalékra esett, 2009-re pedig 3,5 százalékos hanyatlást jelzett a mutató.
Az első veszteségmérlegek 2009 elején sokkolták azokat, akik nem hitték, hogy "néhány százmilliárd dollárnyi" problémás ingatlanhitel ilyen messzire gyűrűzik. Az IMF publikációjából kiderült, a bankok veszteségei 2200 milliárd dollárra rúgtak. Az amerikai állam összesen 421 milliárd dollárt költött a bankmentésre, ennyibe került az AIG, a Citigroup, a Bank of America, valamint a Freddie Mac és Fannie Mae életben tartása. Az összeg egy része 2013-tól kamatok és osztalékok formájában visszakerült az államkasszába. Az európai országok 465 milliárd eurót fecskendeztek a bankszektorba az utóbbi tíz évben, és további milliárdos garanciavállalásokkal segítették a túlélést. Az érintett bankok a Boston Consulting Group tanulmánya szerint 231 milliárd eurónyi büntetést kaptak a pénzügyi hatóságoktól, ennek 63 százaléka amerikai intézmények sara volt, de 324 egyént, ingatlanügynököt, pénzügyi brókert is felelősségre vontak. Börtönt csak elvétve szabtak ki bankvezetőkre. Azok az amerikai bankok pedig, amelyeket nem kis felelősség terhelt a tíz esztendővel ezelőtti helyzetért, nemhogy túlélők, de dominánsok a mai pénzügyi rendszerben.
A tőzsdei hierarchiát jelenleg három mamut, a JP Morgan, a Wells Fargo és a Bank of America vezeti. Az európai, így az olasz, német bankok viszont még mindig csak lábadoznak, sokuk áldozatul esik az új szigorúbb szabályozásnak. Európában a központi bank (EKB) kibővített eszközökkel felügyeli a játékszabályok betartását, amelyeket a Bázel3 néven ismertté vált irányelvek határoznak meg. Napjainkban nem a szabályozás hiányosságai, inkább a kereskedelmi háború, az amerikai elnök körüli politikai kockázat, és nem utolsó sorban a mértéktelen eladósodás jelent valós fenyegetést. A világ gazdasága izmosodik, ám az olcsó hitelek ingatag alapot teremtettek a konjunktúrának; a vállalatok és a magánemberek pedig továbbra is bátran élnek a lehetőséggel. Az USA-ban kockázatos terep az autó-, és diákhitelezés, a FED több mint 1000 milliárd dollárra teszi a banki portfóliókban a gépkocsi vásárlására felvett, tulajdonképpen "subprime" kölcsönöket. A diákhitelek még ennél is nagyobb gondot okozhatnak. Az amerikai fiatalok 1230 milliárd dollárnyi adósságot halmoztak fel tanulmányaik finanszírozásához, és jelen állás szerint átlag 30 ezer dolláros adóssággal kezdik el munkáséveiket. A hitelek iránti étvágyat egyelőre nem igazán fékezi semmi, bár a gyeplő szorítása immár nem csak üres fenyegetés a központi bankoktól.
A Lehman Brothers sem tűnt el teljesen a porondról. New York-ban a Park Avenue egyik toronyházának 46. emeletén több tucat alkalmazott és ügyvéd próbálja kibogozni a szerződésekből a még élő kötelezettségeket, kiegyenlíteni a tartozásokat. Mintegy 110 ezer magánszemély pénzéhez jutott, eddig összesen 123 milliárd dollárt fizettek vissza. Idén októberben újabb összeg esedékes, de nehéz elképzelni, hogy mindenki elégedett legyen, a jogosnak elismert követelések ugyanis 350 milliárd dollárra rúgnak. Nyertesek azért vannak: az ügyvédek és a felszámolók, akik közül egyesek 1000 dolláros órabérrel dolgoznak, markukat pedig már több mint 2 milliárd dollár ütötte.
