Mintegy 7,4 millió svéd választópolgárt vártak vasárnap az urnákhoz a parlamenti - és az azzal együtt megtartott helyhatósági - választásra. Összesen 6300 jelölt szállt versenybe a 349 parlamenti mandátum mellett 20 megyei tanács és 290 önkormányzati gyűlés képviselői helyeiért. A szavazóhelyiségek este 8-kor bezártak, de még várni kell, hogy értékelhető eredmények érkezzenek.
Az SVT televízió által megrendelt, nagy mintés exit poll felmérés szerint Stefan Löfven miniszterelnök irányításával eddig kormányon levő szociáldemokraták jelentős visszaeséssel, de megőrizték vezető helyüket, 26,2 százalékra számíthatnak. Az még nem dőlt el, hogy a baloldali koalíció vagy a jobbközép, konzervatív pártok szövetsége nyer, a felmérésben csak néhány tizedszázalék különbség van köztük. Viszont könnyen előállhat az a helyzet, hogy egyik oldalnak sem lesz abszolút többsége, vagyis ismét kisebbségi kormány alakulhat.
A választás nagy kérdése, hogy mekkora támogatottságot tudhat maga mögött a szélsőjobboldali populista jelszavakkal operáló, harsányan bevándorlásellenes, Jimmie Akesson vezette Svéd Demokraták nevű párt. Az SVT felmérése szerint igencsak nagyot: 19,2 százalékot szerezhetnek, szemben a négy évvel ezelőtti 12,9 százalékkal.
A híres svéd jóléti állam gyakorlatához következetesen ragaszkodni próbáló szociáldemokraták eddigi két kormányzati partnere a Zöld Párt, valamint a radikális nézeteket is megfogalmazó, magát Baloldali Pártnak nevező formáció volt. A másik nagy választási tömörülést, amely szintén a fősodorbeli, bevett pártstruktúrához tartozik, a konzervatív Mérsékelt Párt, a Centrum Párt, valamint a "Kereszténydemokraták és Liberálisok - Szövetség" elnevezésű alakulat alkotta. Az előzetes felmérések mindkét csoportosulás támogatottságát negyven százalék körülire tették, míg a hagyományos sorból kilógó Svéd Demokraták esélye 20 százalékhoz közelített, de azt nem érte el.
A kampány során mindkét nagy tömörülés leszögezte – igaz, a Mérsékelt Párt nem túl meggyőzően –, hogy nem fog kormánykoalícióra lépni a Svéd Demokratákkal, vagyis inkább vállalnák a kisebbségi kormányzást, és alkalmanként "pártsorokon átnyúló" kompromisszumokra törekednének, mert ezt tartják az európai megoldásnak, nem a szélsőségesekkel való összeállást.
