A Nashville Teens együttes már a beat fénykorában, 1967-ben megjelent Magyarországon. Legelőször a debreceni Arany Bika Szállóban, ahol május 16-án délután fél hattól és este fél kilenctől is koncertet adott. Öt nappal később az Erkel Színházban lépett fel, majd május 28-án – Szeged, Baja, Tatabánya, Pécs és az Ikarus Művelődési Ház után – a Kisstadionban muzsikált a banda.
A zenekart ismerték már Magyarországon a rádióból és a moziból. A csapat sikerre vitte az amerikai John D. Loudermilk szerzeményét, a Tobacco Roadot, amely ugyanúgy a brit slágerlista hatodik helyére került, akár a tengerentúli komponista másik dala, a Mariann Faithfull által előadott This Little Bird. Az utóbbit feldolgozták a Nashville-i Tinédzserek, akik nem a country fővárosából származtak, csak az elnevezésüket vették onnan. Noha angolok voltak, Loudermilk kapcsolatba került és maradt velük, az együttes újabb top 10-es számát, a Google Eye-t is ő jegyezte. Ezt és a Tobacco Roadot a hazai filmszínházakban is láthatták-hallhatták a rajongók, mert az 1965-ben készült Slágerrevüt már 1966-ban bemutatták minálunk. Ebben brit sztárok sokasága énekelt és játszott megannyi híres számot: az Animals a The House of the Rising Sunt, a Beatles a She Loves You-t és a Twist and Shoutot, Peter és Gordon az A World Without Love-ot, a Herman's Hermits az I'm into Something Goodot, Billy J. Kramer a Little Childrent.
Még jó, hogy a zuglói Nashville-koncert közben fokozódott az őrület, és akadt némi gond a buli után is, mert – a korabeli beszámoló szerint – "a Rákóczi úton néhány rendbontó botrányt provokált". Igaz, akadt, aki megvédte a hangulatba jött ifjakat: "Ha egy harmincnyolc éves szobafestő és mázoló megátalkodottan végigüvölti az FTC–MTK mérkőzést a Népstadionban, legföljebb azt mondják rá, istenem, buzdítja a csapatát. Ha az említett mester tizennyolc éves ipari tanulója a szomszédos Kisstadionban, a Nashville Teens együttes koncertjén dobog a lábával, és időnként mámorosan felordít, a rendező súlyosan rátekint, majd némi töprengés után ki is vezeti."
A megítélés felemás volt, ezt az is igazolta, hogy Ray Phillipset, a Nashville Teens frontemberét meghívták az 1967-es Táncdalfesztivál gálaestjére, amelyen a konszolidált This Little Birdöt énekelte. Persze a Rövid az élethez vagy a Bocsánat, hogyha kérdem-hez képest kevésbé volt konvencionális a nóta, ám a fellépés alighanem elősegítette, hogy a Nashville Teenst 1968-ban is meghívják Magyarországra.
Tardos Péter így harangozta be az újabb turnét: "Csak ketten maradtak a Tobacco Road legendás hírű tolmácsolói közül, Arthur Sharp és Ray Phillips. Különösen Phillips népszerű, higanymozgású színpadi énekes, a nézők hamar megkedvelték. Meg is beszélték vele, ha egyszer huzamosabb időre jön hozzánk vendégszereplésre, akkor a keresztségben a Rév Fülöp nevet nyeri el." A második körutazás fénypontja megint a Kisstadion volt – délelőtt fél tizenegytől, majd délután fél négytől, hogy ne a májusi éjszakába torkolljon a zenebona –, ám a bandát üdvözölhették Szombathelyen, Tatabányán, Szegeden, Salgótarjánban, Pécsett, valamint a Gyömrői úti EVIG-kultúrházban is. A kritika szerint "a műsor nagy részét az újra divatba jött rock and roll-számok, a többi közt Chuck Berry, Jerry Lee Lewis, Little Richard szerzeményei töltötték ki, sőt hallhattuk Elvis Presley híres lassú balladáját, a One Nightot is". E klasszikusokat a Nashville Teens Hamburgban tűzte repertoárjára, mert a hatvanas évek elején ugyanúgy a nyugatnémet kikötőváros mulatóiban szolgáltatta a muzsikát, mint a Beatles.
Aztán 1968-ban a Beatleshez hasonlóan bekerült a Sztárparádé című hazai kiadványba, amely az Atlantis, a Bee Gees, Gigliola Cinquetti, az Expressz, France Gall, a Hungária, az Illés, Tom Jones, Koncz Zsuzsa, Brenda Lee, a Monkees, Rita Pavone, az Omega, Elvis Presley, Cliff Richard, Sandie Shaw, Nancy Sinatra, Bobby Solo, a Rolling Stones és a Traffic fényképes életrajzát is közölte nyolc forintért. Kevesebbet kellett pengetni, mint a színpadon.
