Állammal vagy állam nélkül? – tették fel a kérdést az Örökség Kultúrpolitikai Intézet keddi beszélgetése meghívottjainak a Petőfi Irodalmi Múzeumban; Kolosi Tamás szociológusnak, a Líra Könyv Zrt. elnökének, L. Simon László írónak, kultúrpolitikusnak és Gyurgyák János történésznek, az Osiris Kiadó igazgató-főszerkesztőjének. Mintegy ötven könyvkiadó képviselője volt jelen a teltházas rendezvényen, jelezve, ez a kérdés nagyon is foglalkoztatja – és aggodalommal tölti el − a könyves szakmát. Nem kérték ugyanis, de megkapták a tankönyvpiac államosítását 2013-ban – ami a teljes könyvpiac 26-28 százaléka. Tavaly viszont hiába kérték, hogy az állam konszolidálja azokat a könyvkiadókat és nyomdákat, amelyek az Alexandra bedőlésekor kerültek nehéz helyzetbe, ahogyan az a javaslat sem talált meghallgatásra, hogy a könyvkiadókat vonják be a társasági adórendszer (tao) kedvezményezetti körébe.
Lehet, hogy tudja, de nem mondja
− Az állam mindig is jelen volt a könyvpiacon, a szerzőket ösztöndíjakkal, a könyvkiadókat, elsősorban a kisebbeket pályázati úton támogatja – sorolta a könyvszakmai evidenciákat L. Simon László. – De nem igaz, hogy teljesen államosítva lenne a tankönyvpiac: a tavalyi 15 milliárd forintos forgalmából 6 milliárd forint magán-könyvkiadókra jut, amelyek a tankönyvpiac 40 százalékát alkotják. – Sok problémát érzékel L. Simon. Szerinte például hiába prosperál a könyvszakma (60 milliárd forintra becsülhető az idei könyvforgalom), ha fele annyi új könyv jelenik meg, mint huszonöt évvel ezelőtt, és a könyvek átlagos példányszáma is jelentősen megcsappant. De hogy az állam milyen konkrét lépéseket tervez a könyvszakmát illetően, elütötte a kérdést. − Én csak egy vidéki képviselő vagyok, nem tudom, mi az állam szándéka − mondta.
Pedig a beszélgetés moderátora, Zsuppán András műfordító – a bezárt Heti Válasz egykori újságírója – többször is utalt L. Simon László kurzusépítő elképzeléseire. „Újra felvetődik a kérdés, nem kellene-e jogi eszközökkel fellépnie az államnak annak érdekében, hogy a könyvkereskedelmi cégek ne lehessenek kiadók tulajdonosai, hiszen ezzel nem csupán a piacot befolyásolják, hanem az irodalmi-szellemi élet pluralizmusát is veszélyeztetik” – írta például ez egykori államtitkár az Alexandra-ügy kapcsán még tavaly a Facebook-oldalán.
Képzeletbeli forgatókönyvek
− A miniszterelnök nem szokott blöffölni, egészen biztosan lesznek változások a kulturális életben, ami a könyvszakmát is fogja érinteni – vélte Gyurgyák János, aki több lehetséges forgatókönyvet is felvázolt. Azon túl, hogy több kulturális intézmény vezetőjét meneszteni fogják, a kormány szellemi holdudvarát részlegesen, vagy teljesen lecserélik, Gyurgyák szerint az sem kizárt, hogy a könyvkiadókat is tulajdonló két nagy könyvkereskedelmi céget, a Librit vagy a Lírát szemelték ki államosításra. (Gyurgyák persze azt is lehetségesnek tartja, hogy az internetes kereskedelemmel, könyvkiadással foglalkozó amerikai cég, az Amazon, illetve a kínai Ali Baba terjeszkedésének lesz majd útjában e két cég.) Az Osiris vezetője szerint a kormánynak nagyon fontos az emlékezetpolitika alakítása, a könyvkiadásban feltehetően e ponton fog beavatkozni.
L. Simon szerint kizárt, hogy az állam a Librit vagy a Lírát felvásárolja, ugyanakkor felvetette: − Ha a Petőfi Irodalmi Múzeum kapna ötvenmilliárd forintot egy könyvkereskedelmi hálózat létrehozására, ott nyilván minden kiadót forgalmazna, de persze önálló kereskedelempolitikát folytatna, ami összefér a piaci viselkedéssel. Mi van, ha a könyvkereskedelem nem csupán piaci kérdés, mert az állam azt gondolja, hogy minden polgárának biztosítani akarja a kultúrához való hozzáférési jogot?
Nem vészes monopóliumok
Kolosi Tamás emlékeztetett: a tankönyvpiac államosításával komoly likviditási gondokat okozott az állam 2013-ban a kiadóknak. Ahol viszont az államnak már be kellene avatkoznia: az a szakkönyvkiadás, az egyetemi könyvek, tudományos művek megjelentetésének segítése. Új, korszerű tudományos művek ugyanis kis példányszámban kelnek el, e könyvek megjelenésének támogatását pedig az állam mintegy húsz éve folyamatosan csökkenti. Bár a Líra Könyv Zrt. elnöke jelezte, beszélgetőtársai is többször emlékeztették: nem lehet elfogulatlan abban a kérdésben, hogy szerencsés-e, ha egy nagy könyvkereskedelmi cég kiadókat is tulajdonol. – Ennek története a XIX. századra vezethető vissza Magyarországon, Olaszországban is százéves hagyomány, míg az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában az 1970-es évektől kezdve olvadnak össze a kereskedelmi cégek kiadókkal. A Libri és a Líra monopóliuma nem vészes – állította Kolosi Tamás.
