Mindig is örömmel műveltem a szakmámat és teszem ma is, mivel rendszeresen játszom operettekben és vígjátékokban – meséli Sáfár Anikó. – Nagy dolog, hogy a rendezők még ma is gondolnak rám. A Kalocsai Színház és Pesti Művész Színház utazó társulatának a tagja vagyok. Most épp a Hyppolit, a lakájra készülök, melyet Géderlakon játszunk. Visszük a kultúrát vidékre, de hamarosan próbáljuk a Kaviár és lencsét, illetve a Botrány az operában című előadásban lépek fel Csillebércen.
Nagyon korán, kétévesen már színésznő akartam lenni – emlékezik vissza. – Az operettekért már fiatalon is rajongtam, ezen a műfajon nőttem fel. Most idősebben megadatott, hogy operettprimadonna lehetek, hiszen a Pesti Művész Színházban a Cirkuszhercegnőben Slukknét játszom, a Csárdáskirálynőben Kalocsai Zsuzsával felváltva Cecíliát. Az utóbbi évtizedekben ezeken kívül is több zenés darab is megtalált, melyért nagyon hálás vagyok. Már korábban is szerettem volna ilyen feladatokban kipróbálni magam, de egy ideig ezek elkerültek.
Sáfár Anikónak az osztályfőnöke Kazimir Károly volt a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Le is szerződtette őt a Tháliába a hetvenes évek elején. Később, mivel sokat filmezett, egy időben a Mafilm társulatát is erősítette De volt tag Kecskeméten és a Vidám Színpadon is.
– A társulat olyan, mint egy család. Én jól kijöttem a partnereimmel színházban és filmen is, sőt a külföldi produkciókban is kedveltek. Mindig szerettem a közösséget. Azt mondják rólam, szerencsés természetem van. Nem bántok senkit. Nem feltételezek senkiről sem rosszat, és azt is mondják, én sem vagyok gonosz – fűzi hozzá.
Szó esik azért nehézségekről is például arról, hogy Sáfár Anikó szerint nagyon sok színész nehéz helyzetbe került a rendszerváltást követően. Sokan kikerültek a társulatokból, sőt néhányan rákényszerültek arra, hogy elhagyják a pályát. – Szintén a természetemből adódóan olyan vagyok, hogy semmit sem bánok meg. Bár még most is több kollégám a szememre veti, hogy annak idején miért nem intéztettem el a férjemmel, Berecz Jánossal, aki komoly pozícióban volt, a Kossuth-díjat, ha ezt megteszem, most nem ennyi lenne a nyugdíjam ötvenkét év után. De nem azért mentem hozzá, hogy előnyöket szerezzek. Én másoknak jártam ki Jánosnál, hogy kapjanak Kossuth-díjat, nem magamnak – mondja a színésznő, hozzátéve, hogy ez nyugodtan leírható. Egyébként is vállalja, amit kimond.
– Jánossal harmincegyedik éve vagyunk együtt. Az a célom, hogy egészségben megélje a századik születésnapját. (Berecz János néhány hét múlva lesz nyolcvannyolc éves – a szerk.) Azt vallom, egy asszonytól függ, hogy egy férfi meddig él. Vigyázok Jánosra, ellátom őt és a baráti körét is gyógynövényekkel, vitaminokkal – teszi hozzá.
Sáfár Anikó életében a színház mellett fontos szerepet játszott a film. Olyan jelentős rendezőkkel is dolgozott, mint Jancsó Miklós vagy Szabó István. – A szinkront is imádom. Többféle hangom van, ha kell, akkor „szőke”, de van olyan is, amit egy kilencvenéves indián öregasszonynak tudok kölcsönözni. Nagyon szeretek a hangommal játszani. Egyelőre az újabb filmes forgatási felkérések elmaradnak, de talán, ha annyi idős leszek, mint mondjuk Patkós Irma, aki idős korban kezdett el filmezni, én is visszatérhetek a filmvászonra –mondja a születésnapos színésznő.
