„Oroszország a Szovjetunió bukása utáni legnagyobb hadgyakorlatot rendezi meg” - ezekkel a szavakkal harangozta be Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter a szeptember közepére tervezett Vosztok-2018-at. A manőverek nagyságrendje kétségtelenül óriási: 300 ezer katonát, köztük a teljes légideszantot, 36 ezer páncélozott járművet, több mint ezer repülőt és két flottát is bevetnek. Ekkora erők mozgatása mintha azt üzenné, Moszkva nagyszabású háborúra készül - erről a következtetésről beszélt a minap a NATO egyik helyettes-szóvivője is. De kinek szól az erődemonstráció? A Távol-Keleten rendezett hadgyakorlat célozhatná Kínát, csakhogy ezúttal első alkalommal - Mongóliával együtt - a kínai Népi Felszabadító Hadsereg is képviselteti magát 3200 fővel és harci eszközökkel.
Közben viszont Donald Trump és Vlagyimir Putyin találkozójának dacára mintha nem sokat olvadt volna a fagyos amerikai-orosz viszony. Az utóbbi időben Szíriában a legélesebb a szembenállás: a NATO jelentése szerint az oroszok hadihajókat irányítottak a szíriai partokhoz, ami az egyik utolsó lázadók kezén lévő tartomány, Idlib régóta készülő ostromának előjele lehet. Az offenzíva viszont a török és amerikai érdekeket is érzékenyen érintené, hiszen a térségben még az általuk támogatott csoportoké az irányítás. Szergej Lavrov máris arra figyelmeztette a Nyugatot, hogy „ne játszanak a tűzzel”. Az orosz külügyminiszter ezzel arra célzott, hogy állításuk szerint nyugati támogatással szíriai milíciák provokációként vegyi támadásra készülnek, amelyre mutogatva megtorló csapás érkezhetne a nyugati erőktől, ahogyan történt az áprilisban is. Beindult az orosz kommunikációs gépezet is: a minap például egy olyan jelentést mutattak be, amely szerint szíriai „lázadókat” az amerikaiak terrortámadásokra képeztek ki.
Ráadásul Donald Trump híven választási ígéretéhez a szenátus és kongresszus elsöprő támogatásával történelmi csúcsra, 716 milliárd dollárra emelte a 2019-es védelmi költségvetést. Ehhez képest Moszkva 2017-ben „alig” 61 milliárd dollárt költött hadseregére, ami ráadásul húsz év után csökkenést jelentett az előző évi adatokhoz képest. Közben pedig Kína őrült tempóban hozza be lemaradását, 2018-ban már 175 milliárd dollárt pumpáltak a védelmi költségvetésbe, amit olyan sikerek koronáztak meg, mint az első saját fejlesztésű anyahajó vízre szállása, katonai bázis nyitása Dzsibutiban, vagy kiképző központ építése Afganisztánban.
„A Vosztok hadgyakorlatot négyévente rendezi meg Oroszország, ráadásul a szokásokhoz híven Moszkva előre be is jelentette, így a 2018-as is legfeljebb létszámában okozhatott némi meglepetést. Ahogy a nevében is benne van, - a vosztok azt jelenti kelet - a művelet a Távol-Keletre fókuszál, a nyugati katonai körzeteket, ezáltal a NATO-t nem is érinti, így ez a hadgyakorlat egyáltalán nem illik a NATO és Oroszország közt növekvő feszültségről szóló narratívába” - értékelt lapunk megkeresésére Wagner Péter. A Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) vezető kutatója szerint éppen ellenkezőleg, még arról is szó volt, hogy a NATO moszkvai delegációja is megtekinti a hadgyakorlatot, ezek a lépések pedig inkább az utóbbi években valóban éleződő viszony rendezéséről, a bizalomépítésről szólnak.
„Hasonló módon a nagy távol-keleti rivális, Kína meghívása a Vosztokra szintén egy bizalomerősítő diplomáciai lépés. Ugyanakkor annak is jele, hogy az Egyesült Államok, Oroszország és Kína nagyhatalmi versengésében az utóbbi kettő egyre inkább egy oldalon áll” - mutatott rá a biztonságpolitikai szakértő.
Wagner Péter úgy vélte, valójában a Vosztok-2018 méretei sem olyan meglepőek. „A NATO ugyan nem szokott hasonló volumenű hadgyakorlatokat rendezni: hosszú idő után az első komolyabb NATO-hadgyakorlat Európában 2013-ban volt, és ugyan az ukrán válság 2014-es kirobbanása változott némiképpen a helyzeten, de ezt követően még a legnagyobb hadművelet is mindössze néhány tízezer főt mozgósított. Ennek oka elsősorban az, hogy egy 29 tagú szervezetnél egy ilyen megmozdulás megszervezése sokkal bonyolultabb, ráadásul rendkívül költséges is” - tette hozzá.
A KKI kutatója emlékeztetett rá, hogy az ukrán válság vízválasztó volt az Egyesült Államok számára. Washingtont ugyanis ráébresztette, hogy elképzelhető, a jövőben nem az afganisztánihoz hasonló műveletekre lesz szükség, és sürgősen meg kell erősítenie a hagyományos katonai képességeit. „Nem mindegy, hogy a légierőnek sátrakat kell bombáznia, vagy a világ legmodernebb légvédelmi rendszereivel kell megküzdenie” - magyarázta.
Wagner Péter arra is rávilágított, hogy az amerikai, az orosz és kínai haderő nagyon nehezen összevethető, hiszen teljesen más képességekre koncentrálnak. „Az amerikai hadsereg a világon bárhol be tud avatkozni, úgy elfoglalták például Afganisztánt, hogy nincs olyan határos területük vagy tengerpartjuk, ahol csapatokat rakhattak volna partra. Oroszország erre nem képes, hadserege az ország területének védelmére, legföljebb környező háborúk megvívására szolgál. Ugyanígy Kína számára a legfontosabb a szárazföldi területek megóvása, továbbá, hogy egyszer visszafoglalhassa Tajvant. Ehhez pedig olyan képességekre van szüksége, amivel meg tudja akadályozni, hogy az Egyesült Államok Tajvan megsegítésére siessen” - sorolta a nagyhatalmak eltérő prioritásait. „A Dél-kínai-tengeren is azért építenek a zátonyokra bázisokat és védelmi rendszereket, hogy a támadóknak először ezeket kelljen leküzdeniük, ami értékes időt nyerne Kínának” - hozott egy konkrét példát.
