Régi mondás, ugye: akinek Isten hatalmat adott, eszet is ad hozzá. Most például ahhoz, hogy politikusok, többnyire jogászok, meghatározzák, mi kell a magyar népnek az oktatásban és a kutatásban. Lezúdult ugyanis a mindentudó – és mindenre képes – felső párt- és kormány- hatalomtól a zord tilalom: nem kell gender-kutatást tanítani, ki kell iktatni az egyetemi oktatásból.
És tényleg! Megvallom, többé-kevésbé művelt, városi értelmiségi létemre el kellett tűnődnöm, mivel is foglalkozik ez a szakma. No igen, azért csak tudom: a nemek társadalmi szerepével, az ellentmondásokkal és a feloldásuk lehetőségeivel. Természetesen, hosszan lehetne és kellene sorolni a konkrét témákat, feladatokat - a társadalmi szerepek feltárásától kezdve az egészségügyi vagy éppen munkavállalási kérdésekig. Fontos a gender-kutatás? Nagyon fontos, hiszen még a fejlett demokráciákban is sűrűn léteznek ellentmondások, hiányosságok a nemek társadalmi szerepe, a hozzájuk kapcsolódó teendők és azok megoldási módjainak problémái terén. Kell-e tehát ilyen szakembereket képezni? De mennyire, hogy kell, csak nyilván nem olyan számosságban, mint mondjuk jogászt, orvost vagy mérnököt. Ám mindenképpen egy adott egyetemnek magának kell eldöntenie, vállalja-e ilyen szak indításának rizikóját, mert hátha nem is lesz jelentkező. Tudjuk jól, hogy a középkor óta az egyetemeknek autonómiájuk van, és legfeljebb egyes szélsőséges diktatúrák lépték át ezt az elvet.
Diktatúrák, mint például a sztálini. Amelyben ellenséges és üldözendő tudománynak kiáltották ki a genetikát. A még egyetemet sem végzett, sarlatán Trofim Liszenko lett a hatalmi főúr, így tudományos felfogása miatt, koncepciós perben elítélték, a halálba küldték például a nemzetközi hírű, nagy tudós genetikust, Nyikolaj Vavilovot. A másik példa még közelebb áll hozzám: a kibernetika burzsoá áltudomány – hirdették még a hatvanas évek elején a Szovjetunióban. Vagyis azért büntetés is járhatott, ha valaki vagy valakik azt vizsgálták, milyen törvényszerűségek szerint működnek akár élő, akár gépi rendszerek, milyen szabályok szerint változnak, maradnak fenn, hogyan megy végbe bennük a szabályozás, az információfeldolgozás.
Meg is lett a gyümölcse ezeknek a tilalmaknak. Keserű, mérges gyümölcsök. A Szovjetunió végletesen lemaradt a kor hatalmas és rendkívül gyorsan fejlődő tudományában, de főleg technikájában, a létrehozásában és alkalmazásában egyaránt - vagyis a számítógépesítésben, az informatikában. A genetikára kirótt halálos tilalmak pedig a mezőgazdaság és állattenyésztés pusztító kihatású lemaradásához vezettek.
Legyünk igazságosak: ez a mostani intézkedés a gender tudomány ellen nem csak a jelenlegi kormányzat találmánya. Bő évtizeddel ezelőtt az akkori oktatási miniszter és tanácsadói is úgy vélték, móresre kell tanítaniuk az egyetemeket. Jött a kinyilatkoztatás: túl sok az egyetemeken a szakok száma, csökkenteni kell. A lista is megérkezett a megszüntetendő szakokról. „Nincs szükség erősáramú szakra, rég elavult” – így hangzott például a miniszteri dörgedelem. No, akkor összefogva harcba szállt a Tudományos Akadémia, a Mérnök Akadémia és az akkor még létező Műszaki és Természettudomány Egyesületek Szövetsége. Sikeresen. És szerencsére: mert napjainkban az egyik „legdivatosabb”, létfontosságú szakma éppen az erősáramú tudomány és technika, és benne az energetika.
Konklúzióként elmondok egy sokéves történetet. Volt nekünk egy hétvégi házunk, szép nagy kerttel övezve. És a kertben elég sok gyümölcsfa. Ám az egyik őszibarackfa bizony nem termett. „Ki kell vágni!” -- mondtam a kiváló kertész, de csak néhány elemit végzett, drága öreg M. úrnak. „Nézze, Zsuzsa asszony, én félóra alatt kivágom, fel is aprítom, ha úgy gondolja. Aztán veszünk újat, annak kell négy-öt év, mire termőre fordul. De ha én jól körülásom, beiszapolom, megtrágyázzuk, öntözzük, talán jövőre meg az után ismét teremni fog. Ha pedig nem, akkor még mindig ki lehet vágni”.
És a fa a következő évben meg a rákövetkezőkben is hozta a gyümölcsöket.