Tavaly összesen annyi alma termett, amennyi idén csak a léalma mennyisége: nagyjából 550-600 ezer tonna. Akkor a feldolgozók 55 forintot is megadtak egy kiló léalmáért, mert keresleti piac alakult ki, és nem csak Magyarországon. A feldolgozók becslések szerint átlagosan kilónként 10-15 forintos veszteséget is vállaltak, hogy megtartsák vevőkörüket. Idén viszont 700-730 ezer tonna alma termett, s ennek mintegy 70 százaléka a léalma. A feldolgozók 13-15 forintot kínálnak kilójáért. A szakemberek szerint 25-30 forintos felvásárlási árnál már maradna nyereség a termelőnél és még a feldolgozónál is.
A számok mögött súlyos szerkezeti gondokra hívta fel a figyelmet Raskó György agrárközgazdász. Míg Lengyelországban a léalma aránya nagyjából 30 százalék, Olaszországban is mindössze 20-25 százalék. Az ottani gazdáknak afféle melléktermék a csak darálva hasznosítható alma. Ha nincs ára, azt is kibírja a gazda, ha a fa alatt hagyja. Ráadásul ma már Lengyelország az európai, és Kína a világ almasűrítmény nagyhatalma. A magyar almaléalapanyag-részesedés aránya 3 százalékos az uniós termelésben.
Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetségének (Magosz) elnöke az állami rádióban úgy fogalmazott, hogy „a megoldást az jelenthetné, ha a gazdák rendelkezésére állna egy saját tulajdonú gyümölcsfeldolgozó üzem, így befolyásolhatnák az árakat”.
Ezzel a megoldással csak az a gond, hogy a hazai árakat a nemzetközi piac is mozgatja. Emellett az évente átlagosan 500-550 ezer tonna alma feldolgozására képes feldolgozó ipari kapacitás 65 százalékával egy multinacionális cég magyarországi leányvállalata rendelkezik. A termés mennyisége és minősége mellett még ez a két tényező szabja meg az árakat. A többi üzem hozzá igazodik a felvásárlási áraival, de csekély a mozgásterük, legföljebb 1-2 forinttal kínálhatnak rá. Ha fel is épülne egy ilyen termelői gyümölcsfeldolgozó üzem, azzal a kihívással kellene szembenézniük, hogy az ideihez hasonló termés idején „kaszálhatnak-e” a saját tulajdonosaikon, a gazdákon, illetve a tavalyi gyengébb hozamok esetén megengedhetné-e magának a termelői üzem a veszteséget.
Ahhoz, hogy egy termelői üzem érdemben beleszólhasson az árakba, a meghatározó üzem piaci arányát 50 százalék alá kellene csökkenteni. Ehhez egy éves szinten 150-200 ezer tonna kapacitású üzem felépítésére lenne szükség – nyilatkozta a Népszavának Ledó Ferenc, a FruitVeB- Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke. Egy átlagos feldolgozó beruházási költsége számítások szerint eléri az 1 millió eurót is, ami mai árfolyamon 320 millió forint. Csakhogy éppen a leghátrányosabb régiók egyikében, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található a 25-26 ezer hektáros hazai almatermő terület jelentős része. Lengyelországban 4-5 falu gazdái szövetkeztek és építettek termelői gyümölcsfeldolgozó üzemeket, hűtőházakat és legalább 20 hektáros ültetvényekkel. Magyarországon is ez lehetne az egyik megoldás.
A magyar almaültetvények jelentős része 30-50 éves fákkal, korszerűtlen fajtákkal, hagyományos technológiákkal, többnyire öntözés nélkül működik, ezért soha nem lesznek versenyképesek – jegyezte meg Raskó György. A magyar almáskertek átlagtermése az elmúlt 3 év átlagában hektáronként 15,6 tonna volt, míg a lengyeleknél ez 34,6 az olaszoknál 50 tonnát ért el.
Csakhogy a korszerűsítés, a nagyobb étkezési alma arány is újabb gondok forrása lenne, hiszen a hazai fogyasztás minden marketing erőfeszítés ellenére sem haladta meg az évi 200-250 ezer tonnát. Ha a feldolgozóipari kapacitás nem követné a termelés bővülését, a gazdák rosszul járnának, hiszen az almaexport jelentős növelésére nem sok esély van a lengyelek mellett.
Ez a veszély azonban egyelőre nem fenyeget, mert az almaültetvényeknek alig egyharmada felel meg a korszerű európai technológiai követelményeknek – jegyezte meg Ledó Ferenc. Ezek a gazdaságok, ellentétben nagyon sok hazai almatermesztővel, a támogatások nélkül is talpon maradnának.
Abban a Népszavának nyilatkozó szakemberek egyetértettek, hogy az elöregedett almásokat fel kellene számolni. Ám azt is figyelembe kell venni, hogy a szántóföldi növényekkel szemben, jóval nagyobb a kockázat, hiszen 15-25 év a megtérülés és hektáronként 14-15 millió forintba kerül egy korszerű almaültetvény kialakítása. Hűtőházzal, osztályozó-csomagolóval ez még újabb 10 millió, és akkor az öntözést még nem is számoltuk, ami nagyjából hektáronként további 1 millió forinttal növelné a költségeket. A lengyelek ezt is szövetkezeti formában oldották meg. Magyarországon azonban néhány évente változik a szövetkezeti törvény, így pedig - hiába a lengyel példa -, hosszú távra nem lehet tervezni.
