A Hello Woodot nyugodtan nevezhetjük kulturális start up-nak, ha úgy tetszik, hungarikumnak, vagy magabiztosan terjeszkedő vállalkozásnak is. Egyetemistáknak meghirdetett, nyári alkotótábornak indult, aztán mára nemzetközi hírű program lett belőle. Sokaknak a Hello Wood név talán ismeretlen, de képen vagy élőben biztosan mindenki látta már valamelyik alkotásukat óriás karácsonyfáiktól mondjuk a csopaki vasútállomáson álló rózsaszín és kerekes halcsontvázig, a Balatoni Hekkig, ami a település új szimbóluma lett. A látványos fainstallációikat egyre többen ismerik a hazai és a nemzetközi piacon (korábban a Müpa előtt, az Erzsébet téren, vagy éppen Európa több nagyvárosában építettek szánkókból, fahasábokból óriás karácsonyfát), állandó szereplői (és építői) a Sziget Fesztiválnak, néhány éve szétszerelhető és szállítható modulházaival a nemzetközi szálláshely-piacon is megjelentek. Részben így választottak központi témát a Hello Wood idei, csórompusztai nemzetközi nyári egyetemének is, amikor a nemzetközi csapatok kisméretű kabinház variációkat hoztak össze.
A Hello Wood elsősorban a faépítészetről szól és egyre több regiszterben. 2010-ben öt kilométernyi faanyaggal és még csak néhány vállalkozó kedvű, bulira hangolt építésszel indult, miután az egyik alapító, Pozsár Péter építész (és a MOME oktatója) egy koppenhágai építészeti fesztivált, a Woodot vadászta le, ahová falécekből készült installációkkal lehetett pályázni. A dán fesztivál elmaradt, megszületett a Hello Wood és az alapító csapat (Pozsár Péter, Huszár András, Ráday Dávid, Janota Orsolya és Lakatos Nikoletta, továbbá a kezdeteknél Bakos Maxim). Azóta a növekvő népszerűsége miatt az építészhallgatóknak kitalált – és a kalákázó szakmázást a nomád táborozással, a nyári egyetemet a faépítő kortárs dizájnnal keverő − táborozást is két részre kellett osztaniuk.
A Veszprém megyei Kapolcs és Vigántpetend között fekvő nyári csodálatos helyszínen (Csórompuszta a kapolcsi Művészetek Völgye egyik helyszíne is) saját területet vásároltak, így itt most már Csóromföldére, az eddigi majorságközpontból pár száz méterrel kijjebb költözött táborba érkeztek, érkeznek a külföldi diákok − de most nem erről lesz szó. Ennyi szín legyen csak elég a kreativitás áradására: most (ismét) az ország másik felébe, északkeletre megyünk.
A Hello Wood két éve Tokaj-Hegyalját találta meg a magyar egyetemek építészhallgatóinak. A Tokaj Borvidék Fejlesztési Tanács támogatásával idén 14 településre érkeztek az egy hétig itt táborozó magyar diákok, akik egyetemükkel együtt azt vállalták, hogy a kiválasztott település, kiválasztott helyszínén valami olyan különleges, fából készült installációt építenek, aminek megtervezésére előzőleg egy féléves szemináriumot szánnak.
Hogyan olvadhat egybe a hegyaljai környezet, kulturális vagy nem annyira kulturális örökség és kortárs fadizájn? A Népszava augusztus elején már tallózott a nyolc településen elkészült projektek közül − most jöjjön a sokszínűség illusztrálására négy egészen másképp.
Tarczali Platz, Tarcal
(Szent István Egyetem −Tájépítészeti és Településtervezési Kar)
Milyen lenne egy tájseb? Mint például a Tarcal határában húzódó mandulási álpincesor. A faluvégi kisebb völgyben valaha vályogházak álltak, de idővel nem nagyon bírták a közelben nyitott kőbánya robbantásait, a házakat lebontották. A helyükre borospincéket képzeltek pályázati pénzből, nyertek is, el is kezdték fúrni balra és jobbra is – csak éppen egyik irányban a régi temetőből előomló csontokba ütköztek, az alacsonyabb oldalán pedig a semmibe, a néhány méter után kibukkanó szőlőkbe. Ennyiben maradt aztán a nagy (ál)pincesor vállalkozás, és ide próbált be apró gyógyírként egy kilátópontot a SZIE csapata. A két és fél méterre előre ugró placc kilátó is hegyek és alföld találkozásánál, de szépen lekerekített építmény is lett, ahol majd megállnak majd a bányatóra járó fiatalok. Igen, oda, ahol az egykori kőbányát a víz foglalta el.
Tűzvíznéző, Bodrogkisfalud
(Moholy-Nagy Művészeti Egyetem)
Bodrogkisfaludot ma gát választja el a Bodrogtól, a gáton belül maradt csapadékgyűjtő tavacska pedig elhagyatottá vált. A diákot az itt gyűjtött uszadékfára építettek pihenőhelyet egy tégla tűzrakóval. Az installáció nemcsak újra közelebb hozta a faluhoz a kistavat, de a hely egyik szimbólumát, az uszadékfát tette az egyik fő építőanyaggá is. A hallgatók előzőleg még egy katamaránt is készítettek, erről gyűjtötték össze az installációhoz szükséges 3-4 köbméter uszadékfát.
Églék, Szerencs
(Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem)
Szerencstől fölött, a temetődomb mellett áll egy feketefenyő liget, ami a helyi fiatalok kedvenc találkozóhelye. Az ide emelt faépület terasz, fedél, kilátó egyszerre, lehet magányos erdei meditáló hely, de vagány sütögetős-iszogatós bulihelyszín is. (Az Építést Mustra helyszínein készített Instagram képeimből ez kapta a legtöbb lájkot...)
