;

interjú;Závecz Tibor;

Az elszürkülés a legrosszabb út minden párt számára

- „Nagyon mélyről indul az ellenzék”

A választásokat követő belső válságokon az MSZP jutott túl a leghamarabb – mondja Závecz Tibor, a Závecz Research vezetője.

A választások óta szervezeti- vezetői válságot látunk több ellenzéki pártnál is, komolyabb átalakulások is jöhetnek akár, a pártpreferenciákban viszont gyakorlatilag alig van változás. Ez normális így?

Általában így szokott ez lenni a parlamenti választások utáni nyarakon. Ahhoz valóban nagy horderejű politikai eseménynek kell történnie, hogy meglátszódjon a pártok támogatottságán, ilyen volt például 2006, amikor a frissen újraválasztott Gyurcsány-kormány egyből megszorításokat jelentett be. Egyébként nyáron mindig csendes a politika. Az a figyelem és aktivitás, ami április 8-a után még a májusi tüntetésekben megtestesült, júniusra teljesen eltűnt. Ilyen helyzetben a szavazótáborok újraaktivizálása nehézkes feladat. Ez nem gond, ha éppen holtidőszak jön, de jövőre két fontos választás is lesz. Ehhez képest nem nagyon látom, hogy a pártok a szavazóikkal foglalkoznának, a Fideszt kivéve: a kormánypárt folyamatosan kommunikál a sajátjaival, igyekszik fenntartani a „tüzet”. A DK-nak pedig hagyományosan stabil, eltökélt tábora van, üzenetek nélkül is tudják, hova tartoznak.

Említette az újraaktivizálás nehézségeit – ebből a szempontból többen stratégiai hibának tartották a májusi tüntetéseket, amiken sokan voltak ugyan, de a megjelentek semmilyen „útravalót” nem kaptak a felszólalóktól. Megvolt a két demonstráció, majd kitört a nyár.

Ez igaz, de az ellenzéki pártok nem voltak olyan helyzetben, hogy útravalót osztogassanak, mert ekkor törtek ki azok a belső válságok, amelyeken még ma sem jutott túl mindegyikük. A maradék energiáik azóta ezek rendezésére megy el. A civil szféra pedig nem volt elég erős és alkalmas ennek a harci tűznek a fenntartására.

Ön szerint hogyan kezelték a pártok ezeket a válságokat?

A legsikeresebben talán az MSZP tette túl magát rajta. A párt mára konszolidálta a belső viszonyait és rendezett politikai erő képét mutatja, megpróbálkozhat a szavazótábora szélesítésével, de hogy ez sikeres lesz-e, az sokban függ a Jobbiktól.

Miért éppen a Jobbiktól?

A Jobbikban pártszakadás történt a Mi Hazánk Mozgalom megalakulásával. A Jobbik a választás óta szavazói harmadát veszítette el, jellemzően értelmiségieket, fiatalokat, városlakókat. Az a kérdés, hogy ezek az emberek, hol találnak maguknak más politikai erőt. A Jobbik szavazóinak egy része nem kemény Jobbikos, ha ők azt látják, hogy a pártjuk gyengül, a szimbolikus vezető eltűnt, akkor ebből az következhet, hogy ezek az emberek szétnéznek a politikai piacon és keresnek maguknak valaki mást. A gyakorlat ezt már megmutatta: főleg vidéken a baloldali szavazók egy része leszavazott a jobbikos jelöltre és fordítva.

A Mi Hazánk Mozgalom tartósan jelen lesz a magyar közéletben? A felmérések szerint az igazán szélsőjobboldali ideológiára kevesen vevők a magyar társadalomban.

Még nem mértük őket, de én is azt gondolom, hogy a magukat radikálisnak nevező választók eleve nincsenek sokan, ráadásul jó részüket kielégíti az a retorika, amit időnként – nem kell állandóan – a Fidesz hangoztat. Egy kezdő mozgalom és a Fidesz áll szemben egymással választékként, még ha utóbbi politikai portfóliója természetesen szélesebb is. Kicsit olyan, mint amikor az egér és az elefánt trappolnak a hídon. Mérhető párt lesz a Mi Hazánk, de azt feltételezem, hogy rövid távon messze lesz a parlamenti küszöbtől.

Az MSZP vissza tud kapaszkodni 10 százalék fölé? 

Most beszéltünk egy lehetséges forgatókönyvről. Amilyen kép él most az ellenzékről a választók fejében, nevezetesen, hogy mindenhol válság, szétesés van, az a párt, amelyik először tudja elhitetni magáról, hogy ezen túljutott, vonzóvá válhat. Érdekes, hogy egy-egy párt esetében a válság inkább lassú agóniaként jelentkezik általában, nem ilyen drasztikus formában, mint mondjuk a Jobbik vagy az LMP esetében, vagy éppen a Momentumnál, amelyik nyáron gyakorlatilag eltűnt.

Még most is újra és újra felmerül egy választási összefogás gondolata 2019-es választásokkal kapcsolatban az ellenzéki oldalon. Ennek van létjogosultsága?

A mostani választás is megmutatta, hogy ahol visszalépések vannak, ott koncentrálódnak a szavazatok. Vagyis igen, van. Persze az EP-választás listás szavazás lesz, ezért erre kevésbé lesz tér. Az önkormányzati választásokon teljesen más lesz a helyzet, ott nagyon fontos lenne az ellenzék sikere szempontjából a koordináció, ehhez képest a pártok nemhogy egymással, de még magukkal sem képesek közös nevezőre jutni. Ezen a helyzeten egy év alatt nagyon nehéz lesz változtatni. Józanság, kompromisszumkészség és alázat kell hozzá. Egyelőre nagyon mélyről indul az ellenzék.

Egyelőre egy kísérlet van erre: a Jobbik, az LMP és a Momentum lehetséges összefogása az EP-választásra. Ez mennyire lehet sikeres?

Ebben az esetben a szavazótáborok együttműködési készségével van probléma, az LMP szavazóinak egy része inkább balra húzna, a Jobbikban sokkal nagyobb a nyitottság az LMP felé. Vagyis a szavazók igénye az együttműködést tekintve enyhén szólva nem fedi le a Jobbik és az LMP vezetőinek politikai szándékait. Az LMP szavazói áprilisban fegyelmezetten átszavaztak a baloldali ellenzéki jelöltre, ha esélyesnek látták. Ha az LMP lemond erről a szavazói csoportról, akkor lesüllyedhet egy olyan kis párt pozíciójába, ahol a Momentum vagy a Párbeszéd van most. A Momentum szavazóiról nehéz bármilyen statisztikailag is megalapozott szociológiai, politológiai leírást adni, olyan kicsi a mérete. A Jobbikról pedig azért nehéz mit mondani, mert egy folyton átalakuló szavazótáborról beszélünk, de ha a párt elveszíti az érdekességét a saját szavazói előtt, akkor az végzetes lehet a számára. A Jobbik érdekessé tudta tenni magát a választásokra, nem véletlen, hogy még baloldali véleményvezérek is azt mondták, hogy ezzel a Jobbikkal együtt lehet működni, fiatalos arca volt a pártnak, folyamatosan látszott a szavazótáborának. Ha ez eltűnik, akkor elvándorolnak a szavazóik. Az elszürkülés a legrosszabb út minden párt számára.

Nem ugyanez történik az LMP-vel is? Böcskei Balázs azt mondta nekünk, Szél Bernadett lemondásával az „LMP a láthatósági mellényét” veszítette el.

De, mondhatjuk ezt is.

Ráadásul mintha ideológiai zavar is lenne: Keresztes László Lóránt azt mondta, hogy a jövőben sokkal többet beszélnek majd a migrációról.

Valóban, ez is igaz, pedig, ha az LMP nem tud olyat mondani, ami a saját szavazóinak fontos és vonzó, akkor elveszíti őket. Szél Bernadett esetében lehetett tudni, hogy mi az a tematika, amit a párt kínál, most ennek nyomai sem látszanak, és ebből nagyon nehéz lesz kijönni.

Egy zöldmezős beruházásnak mennyi esélyt ad? Márki-Zay Péter azt mondta nemrég, még az idén gründolna egy új pártot vagy mozgalmat.

Nagyon bizonytalan vagyok ennek a sikerében. Erre több próbálkozás is volt a választásokat megelőző időszakban, de mindegyik a semmibe hullott. Egyelőre nem látom azt a teret, amit be tudna tölteni Márki-Zay Péter és a körülötte lévők, akikről még nem is tudjuk, hogy kik.

Eddig a legnagyobb pártról, a Fideszről nem beszéltünk, de mintha nem is nagyon történne a kormánypárttal semmi: a belső viták nem látszanak, a szavazótáboruk betonbiztosnak tűnik. Igaz, maguk a fideszesek tartanak attól, hogy egy-két intézkedésük nyomán csökkenhet a népszerűségük, ezért akarják például a lehető leggyorsabban lezavarni a tömeges létszámleépítést a közigazgatásban.

Ez a politikai praktikum része, a kínos döntéseket minél hamarabb meg kell hozni. A Fidesz támogatottsága a teljes népességen belül egyharmados, a biztos pártválasztók körében ötven százalékot meghaladó, az őket követő párt harmadannyi szavazóval bír, semmit nem látok, ami veszélyeztetné ezt a pozíciójukat. Időről időre megfogalmazódnak ellenzéki remények, hogy majd megrendül a Fidesz támogatottsága, de ezek mindig hiúnak bizonyultak. A Fidesz szavazótábora annyira immúnis bármilyen negatív történésre, ami a párt körül felmerül, hogy egyszerűen lepattannak róluk ezek a hírek, még ha egymás között nyilván beszélnek is ezekről. A kampányban megjelent korrupciós ügyek nagy hangsúlyt kaptak, valóságosnak tűntek, a Fidesz hívei körében mégsem rezonált egyik sem.

Na és egy olyan történet, mint most ez a minibotrány a kormányfő lánya által eldobott használt pelenka körül?  Egy ilyen mindenki számára triviális történet mennyit árthat?

Az biztos, hogy az ellenzéki szavazók számára érzelmi töltést ad, amitől nőhet a szavazási kedvük. Talán a párt nélküliek egy részének ingerküszöbét is eléri, de esetleges felháborodásuk önmagában kevés ahhoz, hogy hirtelen szavazókká váljanak. A Fidesz hívei körében pedig Orbán Viktor tekintélye minden bizonnyal sokkal többet nyom a latban, mint az eset – akár kedvezőtlen - megítélése.

NévjegyZávecz Tibor programozó matematikusként, majd szociológusként végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Már az első munkahelyén, a Tömegkommunikációs Kutatóközpontban (későbbi nevén a Magyar Közvéleménykutató Intézetben) kérdőíves felmérésekkel foglalkozott, elemzőként dolgozott. 2001-től a Szonda Ipsos, majd az Ipsos véleménykutatási igazgatója volt. 2015 végén megalapította a ZRI Závecz Research Piac- és Társadalomkutató Kft-t.