Az első mumifikálásokat a természet végezte: oxigénmentes lápokban, forró száraz sivatagokban, hideg és jeges hegyekben őrződtek meg emberek és állatok tetemei. Az első múmiakészítők a dél-amerikai csincsorro törzs tagjai voltak, akik időszámításunk előtt ötezerben - két ezer évvel az egyiptomiak előtt - már mumifikáltak csecsemőket, gyermekeket, szoptatós anyákat, a későbbi időkben pedig már minden halottjukat így temették el.
A legismertebbek, és ha lehet mondani a legnépszerűbbek, az egyiptomi múmiák voltak, szuvenírként szállították őket Európába. Angliában például felbontásuk teadélutánok eseménye volt, gyógyító erőt tulajdonítottak nekik. Tudjuk, hogy az egyiptomiak hite szerint az örök élet feltétele az épségben megőrződött test, mumifikálási technikájukat jól ismerjük, nemrégiben tártak fel olyan műhelyt, ahol fennmaradtak szerszámaik, eszközeik.
De nem csak a történelem előtti időkből, és az ókorból maradtak fenn múmiák; a kiállításon - amelynek létrehozásában komoly részt vállaltak a Magyar Természettudományi Múzeum szakemberei is - láthatók néhány száz évesek is. Nálunk a leghíresebb ilyen lelet, a váci Fehérek templomának kriptájában megtalált, természetes módon mumifikálódott 265 holttest. Közülük az Orlovits család három tagját láthatjuk a kiállításon.
A természetes emberi kíváncsiság kielégítése mellett a múmiák tanulmányozása fontos tudományos feladat: rengeteg ismeretet hordoznak az elmúlt korok embereinek táplálkozási szokásairól, betegségeiről, életmódjáról.
Fotók: Vajda József
