Idén januárban szerződtette a görög élvonalbeli Olimpiakosz Pireusz az iráni válogatott játékost, Ejszan Hajszafit, nyáron pedig leigazolta az izraeli nemzeti együttes csapatkapitányát, Bibras Natchót. A botrányai miatt gyakran címoldalon szereplő klub vezetői azt gondolták, egy ilyen lépéssel javíthatnak az egyesület hírnevén.
A reakció megdöbbentette a csapat vezetőit, egyes szurkolói csoportok bojkottot hirdettek az együttes ellen, tiltakozó akciókat szerveztek, mások megfenyegették a klub vezetőit, amiért iráni és izraeli futballistát is szerződtettek. Naponta érkeznek a tiltakozó e-mailek a klub címére, ezekben felháborodott drukkerek követelik ennek a helyzetnek a felszámolását.
Iránból felszólították Hajszafit, hogy azonnal hagyja el az athéni klubot és keressen magának másik csapatot. Az iráni sportolók 1979 óta nem vehetnek részt olyan sporteseményen, melyen izraeliek is rajthoz állnak. Egy gól utáni közös ünneplés halálos bűnnek számítana Iránban.
A 28 éves iráni játékos nem először kerül összetűzésbe hazája politikai vezetőivel: 2017-ben még a Panioniosz tagjaként a sportminisztérium tiltása ellenére pályára lépett az izraeli Maccabi Tel-Aviv elleni Európa-liga-találkozón. A meccs után az iráni sportminisztérium követelte Hajszafi kizárását a válogatottból, ez azonban nem történt meg. A futballista az oroszországi világbajnokságon is szerepet kapott, mindhárom csoportmérkőzésen pályára lépett.
Az iráni sportminisztérium a pireuszi klubot is felszólította a „tarthatatlan állapot” megszüntetésére, kérését azzal indokolva, hogy nem létező országból nem lehet játékost sem szerződtetni, ezzel arra utalva, hogy Izraelt a térségben több ország nem ismeri el.
Nem minden játékos függetleníti magát a politikai nyomástól. Mohammed Szalah, az egyiptomi válogatott és a Liverpool klasszisa 2013-ban még az FC Basel játékosaként a tel-aviviak elleni Bajnokok Ligája-selejtezőn, az első meccsen a kezdés előtti kézfogásokból azért maradt ki, mert éppen a cipőjét fűzte, a visszavágón pedig csak az öklét érintette az ellenfél játékosainak ökléhez. Viselkedését az európai futballszövetség elítélte, közleményében azt írva, hogy a futball és a sport nem lehet politikai játszmák színtere. Hazájában viszont ünnepelték a támadót, aki „viselkedésével, kiállásával egy egész országot boldoggá és büszkévé tett”, volt olvasható az egyiptomi kormány közleményében.
