A 2007-ben alakult együttes öt évvel ezelőtt lépett fel utoljára hazánkban, s idén nyáron Európában kizárólag az Óbudai-sziget közönségét tisztelték meg előadásukkal. Nem is akárhogyan! A showelemektől, konfettiktől, fényesőtől gazdag műsor pontosan az volt, amit a hozzájuk hasonló nagy zenekaroktól várnánk – feltéve, hogy vannak még elvárásaink.
Az angol folk-rock együttes tagjai (Marcus Mumford, Ben Lovett, Winston Marshall, Ted Dwane) külön-külön, és együtt is számos hangszeren játszanak: mandolin, harmonika, bendzsó, nagybőgő, és persze, gitár, dob is van a repertoárjukban. A régimódi családi üzleti névre hallgató bandát a zene szeretete köti össze, és ez abszolút erővel győzi meg a közönséget is. Marcus Mumford, az énekes képes arra, hogy pacsizzon az első sorokban állókkal, vagy előkapja kis törölközőjét, és letörölje az arcát, miközben egy pillanatra sem áll meg az éneklésben. Helyenként lassú, máshol ütemes, rockos dalaik tökéletes összhangban vannak a szövegekkel, s nem véletlen, hogy a tizenéves tinilányok, és a negyven fölötti férfiak is éppúgy képesek velük énekelni: I will wait, I will wait for you.
Ez már önmagában is elég lenne egy fergeteges koncertélményhez, az együttes azonban új számokkal, és a délután fellépő Lianne Le Havas énekesnővel közösen előadott dallal is megörvendeztette a közönséget. Nem ők ugyan a legnagyobb név az idei Nagyszínpados felhozatalból, de az kétségtelen, hogy az elmúlt négy nap fellépéseiből magasan kiemelkednek. Mi lehet a titkuk? Talán csak annyi, hogy őrülten szeretnek zenélni. Imádják a közönségüket, az pedig viszont szereti őket. Kell ennél több?
