Nem mondhatni, hogy pár nappal az időközi választás előtt Pásztó lázban égne. Ahhoz képest, hogy vasárnap polgármestert és komplett képviselő-testületet választ a 10 ezres nógrádi kisváros, az embereket jobban érdekli a meleg. „Évek óta nem volt ilyen hőség” – panaszkodik egy asszony a Spar előtt, pedig csak annyit kérdezünk tőle, hallotta-e, hogy vasárnap választani lehet. Aztán rövid unszolásra mégis kiböki, hogy persze, hallotta, de nem megy el szavazni. „Erre az egy évre teljesen fölösleges bárkit is megválasztani – mondja –, az úgysem fog csinálni semmit. Nem kellett volna lemondaniuk!”
Stílusa elviselhetetlen
A testület áprilisban mondott le, miután végletesen megromlott a viszonyuk Dömsödi Gábor polgármesterrel. Végignézve a testületi ülésekről készült videókat, ez nem is volt csoda. Dömsödi nehezen viselte, hogy a fideszes többségű (a nyolc tagból hét) közgyűlés rendre leszavazza a javaslatait és jelöltjeit, miközben ő küzd, mint malac a jégen.
„Viselkedése, kirohanásai, folyamatos kormányellenes hangulatkeltése és nyilatkozatai miatt eddig sem volt egyszerű vele dolgozni, de mióta bejelentette, hogy feladja függetlenségét, és LMP-színekben indul az országgyűlési választásokon, a stílusa szinte elviselhetetlenné vált” – írta közösségi oldalán a fideszes Farkas Attila alpolgármester még februárban. Ő akkor mondott le a tisztségéről. „Magyarországon aki azt mondja, hogy független, az nem mond igazat – mondja Farkas Attila. – Mindenkinek van egy világnézete. Én sosem csináltam titkot abból, hogy fideszes vagyok, még akkor sem, amikor Jobbágyiban indultam a polgármesteri posztért, pedig az közismert baloldali település.”
Farkas szerint Dömsödi már akkor kimutatta a foga fehérjét, amikor függetlenként, megválasztása után egy hónappal Brüsszelben meglátogatta Újhelyi István szocialista képviselőt. De az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor bejelentette, hogy LMP-s színekben indul az országgyűlési választáson. „Egy kisváros polgármestere a saját városával foglalkozzon, és ne rohangáljon tévékbe, hogy országos politikai ügyekről mondjon véleményt – summázza véleményét Dömsödiről, akit egyébként is jöttmentnek tart, hiszen nem is Pásztón él. Amúgy meg – mondja – minősíthetetlen, lekezelő hangnemben beszél mindenkivel, aki nem ért vele egyet. „2016-ban, amikor nem szavaztuk meg az ő jelöltjét, toporzékolt. Egy lekezelő, arrogáns bunkó. Egyébként a mi táborunk már 2015-ben azzal nyaggatott, hogy álljunk fel, de a zűrzavar nem volt érdeke a városnak.”
Az ellenfél, aki nem az
Pásztó szemlátomást nem a politikai korrektség utolsó védőbástyája, így nem meglepő, hogy Dömsödi Gábor szerint Farkas Attila nem az ellenfele, mert az a szó, hogy ellenfél, az valami nemeset jelent. „Az alpolgármesterem volt, most meg indul ellenem. Egy pártkatona, akinek az a feladata, hogy nyírjon ki. Ez nem nemes küzdelem – mondja nem kevés keserűséggel a polgármester. – Nagyon drukkolok Márki-Zaynak Hódmezővásárhelyen. Ha neki sikerül ebben a környezetben megmaradnia, akkor talán nekem is összejöhet.”
Az egykori tévés szerkesztő és riporter harmadik nekifutásra lett Pásztó polgármestere, 2014-ben. Előtte kétszer alig néhány szavazattal maradt le az aktuális ellenfele mögött, és amikor négy éve nyert, akkor is mindössze ötven szavazat döntött a javára. „Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy ez nem lesz egyszerű menet, de naiv voltam, és azt hittem, elég, ha nagyon akarom, és minden tőlem telhetőt megteszek a városért” – mondja, miközben körbevezet minket a „birodalmán”. Szomorúan mutatja a főtéren a félbehagyott munka mementóit: a gazos füvet és a felhalmozott sittet. „Ez megy már hónapok óta. Bármit kérek, nem csinálják meg.”
Minden előzmény nélkül fehér pólós választópolgár lép oda a polgármesterhez, és a kezébe nyom egy üveg bort. „Igya meg az egészségemre!” Dömsödi gondolkodás nélkül, kedvesen, de határozottan utasítja vissza az ajándékot. „Tudja, hogy önkormányzati alkalmazott nem fogadhat el semmit. Ezt a rendeletet mi hoztuk három éve” – mondja mosolyogva, majd tréfásan megjegyzi: „Nagy meló volt megszervezni, hogy pont most jöjjön a pasas”.
Furcsa kampány ez itt, Pásztón. Miközben a fideszes jelöltekkel teleplakátolták a várost (Farkas saját pénzéből csináltatott negyven plakátot, legalábbis ő ezt állítja), Dömsödiről egyetlen képecske sincs kint az oszlopokon. „Nincs plakátom, nincs rá pénzem – mondja. – Lehet, hogy én egy idealista hülye vagyok, de ha nekem negyven plakát kell ahhoz, hogy Pásztón megválasszanak polgármesternek, akkor én nem akarok Pásztón polgármester lenni.”
Cekkeres asszony jön, integet. „Polgármester úr, megkaptam a tízoldalast, nagyon köszönöm! Egy szavazata már biztosan van!” A „tízoldalas” Dömsödi sajátos kampánykiadványa. Mivel az ellenfelei azzal érvelnek, hogy semmi érdemit nem tett a városért, tíz oldalban foglalta össze a szerinte legfontosabbakat, és ezt a dokumentumot elküldte azoknak, akik kérték. „Csökkentettük a kiadásokat és növeltük a város bevételeit – sorolja. – Az iparűzési adó 252 millióról évi 430 millióra nőtt, és az idei bevételeknél is növekedést várunk. Az intézményeinknél megszüntettük a pazarlást, közben a szolgáltatások színvonala nem csökkent. A többi között megszüntettük a polgármester reprezentációs keretét is, ez évi 1,5 millió forint, és nincs sofőröm sem. Ez utóbbival eddig 13,4 millió forintot spóroltunk a városnak.”
Egy végzetes hiba
Dömsödi szerint az, hogy az LMP színeiben indult áprilisban, nagyon szúrta a szemét a helyi fideszeseknek. „Sosem voltam tagja a pártnak, de a magyar közélet olyan mélyre süllyedt, hogy azt gondoltam, nem hallgathatok. Hogy helyesen döntöttem-e vagy sem, ma már mindegy. De biztos vagyok benne, hogy ellenem már 2016-ban kiadták a kilövési engedélyt.”
Ez volt az, amikor Dömsödi beszólt Kövér Lászlónak. Az Országgyűlés elnöke a salgótarjáni időközi kampányban találta azt mondani, hogy „ha a salgótarjániak gyermekeik, unokáik számára élhető jövőt szeretnének, nem szabad hibát elkövetniük az időközi választáson”. „Megválasztott, független Nógrád megyei polgármesterként a leghatározottabban vissza kell utasítanom azt a nyomásgyakorlást, amit Ön a demokratikus választás előtt megengedett magának – írta akkor válaszul Dömsödi. – Ez törvénytelen, demokráciaellenes és hazafiatlan. Más országban az ilyen mondatok bűncselekménynek számítanak.” Lehet, hogy ezt nem kellett volna.
Dömsödinek nincs B terve. Ha megválasztják, dolgozik tovább, akármilyen összetételű testülettel. De ha nem, akkor majd kitalálja, hogy mihez kezd. „Ha holnap elüt egy autó vagy fejemre esik egy tégla, tudjátok, hogy az nem én voltam. Nincsenek szuicid gondolataim. Lesz, ahogy lesz. Nagyon szeretném tovább csinálni, mert most ez az életem, de ha a város nem engem akar, azt is elfogadom” – mondja búcsúzóul.
