Aligha kétséges, nagyon nehéz a politikusok élete. Miközben ugyanis azért tevékenykednek, hogy a haza még inkább fényre derüljön, folyamatosan támadják őket. Nem is csoda, hogy némelyek inni kezdenek, mások beleőrülnek, enyhébb formában eluralkodik rajtuk a küldetéstudat. Mind nagy baj, amint azt Kósa Lajos ex-miniszter, ex-polgármester és még sokfajta ex egy interjúban kifejtette. Neki azonban van megoldása a - szerinte - méltatlan bírálatok kivédésére. Humorral és kellő öniróniával igyekszik átvészelni a nehéz helyzeteket. Hiszen erről az oldaláról már ismerjük is.
Dúskálunk a kósai aranyköpésekben, most csak egyetlen gyöngyszemet idézünk példaképpen. "A magánszféra attól magánszféra, hogy magánszféra" - mondta egy sajtótájékoztatón, s bár egyáltalán nem szórakoztatni akart vele, azért mégis sikerült. Nem mellesleg ő az a politikus, aki rendszeresen kioktatja az újságírókat, hogy rosszul végzik a munkájukat. Hol a sajtóműfajok mibenlétéről tart eligazítást, hol csak arra szólítja fel a riportert, hogy tegyen fel olyan kérdést, amire pozitívan lehet válaszolni. Minden körülmények között érvényes viszont az a szentenciája, hogy "bizonyos keretek között őrizzük meg a komolyságunkat".
Igen, ez már majdnem összhangban van Karinthyval, aki a humorban nem ismerte a tréfát. Annyi a különbség, hogy Kósa Lajos kínos helyzetekben tréfálkozni próbál. Ami egyáltalán nem vicces. Viszont jól jellemzi a hatalom embereit. Akik biztosak benne, hogy mindent jól csinálnak, ergo: aki szembesíteni igyekszik őket - a szerintük mondvacsinált - problémákkal, az csak kekeckedik, akadékoskodik, végső soron ellenség. Olyan tehát, akit - a legfőbb vezető útmutatásai alapján - le kell győzni.
A humor, az irónia, a tréfa és a vicc a mai rendszerben egészen új értelmezést kap. De ezen - és Kósán - már nincs kedvünk nevetni.