Megint változtak a nyugdíjszabályok, most épp azért, hogy egyszerűbb legyen nyugdíj mellett munkát vállalni. No, nem mindenkinek, csak akiket nemzeti kormányunk épp kiszemelt, mert tűrhetetlenül nagy a hiány kőművesből, targoncásból, betanított alkatrészgyártóból, meg szakácsból és felszolgálóból, a bolti pénztárosokról nem is beszélve.
A Fidesz szerint mindenki jól jár, ha a lyukakat a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozó fitt és egészséges, 63 és fél évet megélt nyugdíjasokkal tömködik be a cégek. Mert alig várják a korábbi évek fizikai munkájába csak kicsit belerokkant, 1990 óta csak időnként bejelentett egykori dolgozók, akik rémesen alacsony nyugdíjat kapnak, és az 50 fölötti éveiket gyakorlatilag számkivetettként élték meg a hazájukban, hogy a nyugdíjuk mellett szabadon vállalhassanak annyi fizikai munkát, amennyit csak akarnak. Semmi szocho, csak egy kis jövedelemadó, és kész a csábítás. Az persze igaz, hogy így dolgozhatnak, amíg ki nem hullnak a sorból, de a nyugdíjuk egy fillérrel sem emelkedik, vagyis a vállalat valóban jól jár velük, ők meg legfeljebb néhány hónapig nosztalgia-embernek érezhetik magukat. Tovább úgysem bírják teljes munkaidőben azt, ami a fiataloknak is megterhelő.
Egykori állami alkalmazott meg – aki talán tudná folytatni a korábbi munkáját – ne is álmodozzon ilyen esélyről. A következő hónapban már nem kap nyugdíjat, ha közalkalmazottnak, kormányzati vagy állami köztisztviselőnek áll, bíró akar maradni, netán rendőr vagy katona. Vagyis az állam nem akar még így sem fizetni azoknak, akiktől egyszer már nagy nehezen megszabadult, s akiket ezek szerint kevesebbre becsül, mint a német autóipari cég gyártósoránál ülőket. Magyarázat lehetne, hogy van elég orvos, ápoló, szociális munkás és pedagógus. De nincs, évek óta hiánycikk valamennyi! A közigazgatási állásportál tele van „bármely szakos” tanárt keresünk felhívásokkal, ezerszám betöltetlenek a közszolgálat munkahelyei. Semmi logika nincs abban, ahogy a Fidesz-kormány kirekeszti őket a nyugdíj melletti kedvezményes munkavállalás lehetőségéből.
Ahogy persze abban sem volt, hogy miért vezették be gőzleeresztő szelepként a Nők 40 lehetőségét, miközben az összes többi rugalmas nyugdíjba vonulási esélyt megszüntették. Akkor nagymamákra volt szükség, most meg bolti eladókra, vissza minden? Vagy ha csak a szocho mostani eltörlését nézzük, az miért nem vonatkozik a megváltozott munkaképességűekre is, akiktől aztán tényleg minden esélyt elvettek korábban? És ha már az adónál járunk, mit is kapunk öregkorunkra? A befizetett nyugdíjbiztosítással arányos ellátást? Vagy akár a nagy semmit?
Ez is elképzelhető, hiszen már nem nyugdíjjárulékot fizetünk, és az állam nem hagyja a virtuális nyugdíjkasszában a kifizetések után megmaradó összeget, hanem elkölti másra. S mivel az Alaptörvényben sincs már szó társadalombiztosításról, senkinek nem jár alanyi jogon nyugellátás, a mi nagyon nemzeti kormányunk bizony bármikor dönthet úgy, hogy lecsökkenti vagy megvonja a nyugdíjat akár azoktól is, akiknek most éppen segíti a visszakerülését a munka világába.