Miért nevezett ki egy miniszterelnöki megbízottat a kormányfő a budai szuperkórház projekt élére?
Ezt az ügyet a kormány indulása pillanatától fogva kiemelt projektként kezelte, hiszen száz éve nem volt ilyen jelentős zöldmezős egészségügyi beruházás Magyarországon. A kiemelt projekteket pedig általában a Miniszterelnökség felügyeli – kellett egy ember, aki a szakmához is ért, összefogja a folyamatokat, és referál a Miniszterelnökségnek. Az elmúlt közel egy év alatt a szakértő kollégáimmal meghatároztuk többek között a szükséges orvosszakmai és orvostechnológiai elvárásokat, innentől a tervezés és az építkezés következik. Az egészségügy pedig a szükséges időben bekapcsolódik a folyamatba.
Mi indokolja a zöldmezős beruházást: a jelenlegi kórházi infrastruktúrát jobbítva – például az ön által vezetett Szent Imre-kórház bázisára támaszkodva – nem lehetett volna hatékonyabbá tenni a főváros gyógyítását?
Az utóbbi időszak tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy mindenképp rendbe kell tenni a fővárosi sürgősségi ellátást, valamint a budai gyermekellátást. Budapesten és az agglomerációban körülbelül 3,6-4 millió emberről kell gondoskodni. Ennek érdekében közelebb kell vinni az intézményeket az emberekhez: a tervek szerint a főváros vonzáskörzetében 3 szuperkórház fogadja majd a betegeket, azaz mindegyik intézményre körülbelül 1,2 millió potenciális páciens jut. Biztosítani kell, hogy el is érjék a kórházat, éppen ezért a dél-budai centrumot (DBC) például az M1-esen és az M7-esen megépülő közvetlen lehajtón is meg lehet közelíteni. De lesz lehajtó a régi 7-es útról, valamint tömegközlekedéssel is kitűnően elérhető lesz a kórház. Ami pedig a régi kórházak felújítását illeti: gondoljon bele, 100-150 éves vastagfalú, belvárosi kórházakat kellene lényegében újraépíteni. Elképzelhetetlen, hogy egy ilyen intézményben nem zsúfolt, klimatizált kórtermeket lehessen kialakítani. Ahogy a Szent Imre bővítése sem reális, hiszen egy komoly sürgősségi „centrummá tételéhez” például építeni kellene egy sürgősségi blokkot, de ebben az intézetben azok az elvárások, amelyekkel szeretnénk, hogy a DBC rendelkezzen, nem megvalósíthatóak. Régi intézménynél a falak, míg egy zöldmezős beruházás esetén csak a képzelet és az igények szabnak határt. Igaz ugyan, egyszer meg kell építeni a kórházat, de utána minimális ráfordítással és állagmegóvással évtizedekig gazdaságosan üzemeltethető.
Klimatizált kórtermet említett, amiből a tervek szerint az új centrumban 900 egyágyas és 300 kétágyas lesz – saját fürdőszobával. Miközben a kórházak annyira zsúfoltak, hogy 6-8 ágyas kórtermekben sem képesek elhelyezni az embereket. Nem helypazarlás ez?
Hadd kérdezzek vissza: ha lehetősége lenne rá, az egyágyas szobát választaná?
Nem kérdés!
És nincs egyedül: ezer emberből pont ezer döntene hasonlóképpen. Így az emberi méltóságukat megőrizve lehet vizsgálni a betegeket, érdemi kapcsolat alakulhat ki beteg és orvos között, a nővér csak az adott beteggel tud foglalkozni, ráadásul a statisztikák is azt mutatják, hogy az egyágyas szobákban sokkal kisebb eséllyel alakulnak ki bakteriális fertőzések, illetve jóval kevesebb „eleséses” kórtermi baleset történik.
Imponáló jövőkép, de a jelen egészségügyében a kórházak adósságai újratermelődnek, és a beszállítóknak való tartozás már a gyógyítást veszélyezteti. Hogy kerülhetné el egy kvázi „luxusszolgáltatást” nyújtó kórház az adósságcsapdát?
Kérem, ne használja a luxus szót, mert annak az állampolgárnak, aki egész életén keresztül fizeti a társadalombiztosítást, igenis jár a lehető legjobb színvonalú ellátás. A kormány erőfeszítéseinek köszönhetően egyre több intézmény bír majd egy a korábbiaknál jóval magasabb ellátási normával. Hogy hiteles legyen, amit az adósságról mondok, hadd emlékeztessem, hogy az összes kórházat, amit vezettem, nyereségessé tettük. Amikor eljöttem a Flór Ferenc-kórházból, mintegy 500 millió forint volt a kórház számláján, a BM-kórház pedig 360 milliós plusszal zárta a regnálásomat. A Szent Imrét hozzávetőlegesen 970 millió forintos adóssággal vettük át, és ezt másfél év alatt ledolgoztuk – a kórház dolgozóival együtt –, és azóta nullszaldós a kórház. A számtalan előnye mellett meggyőződésem, hogy az egyágyas kórterem költséghatékonyabb is, mint a négy- vagy az éppen nyolcágyas. A statisztikák azt mutatják, ha egyedül van a beteg, gyorsabban gyógyul: pihentetőbb a lábadozása, koncentráltabb az orvosok és a nővérek figyelme. Következésképpen gyorsabb lesz a betegforgó, azaz rövidebb idő után bocsáthatóak el a páciensek, így az egy- és kétágyas szobákban nem látnak el érdemben kevesebb beteget.
Ilyen hatékonyságorientáltsággal és költségvetési fegyelemmel, hogy egyeztethető össze az a mondása, hogy „meg kell fogni a beteg kezét”?
Az orvosi eskünk arra kötelez, hogy valóban törődjünk a betegekkel, és néhány jó szó tényleg csodákra képes. Például, ha beszélgetünk egy magas a vérnyomással küszködő beteggel, gyorsan kiderülhet, hogy a tünet hátterében otthoni konfliktusok állnak – azaz nemcsak a vérnyomását kellene kezelni, hanem a családi életét rendbe tenni. Ahhoz, hogy sikerrel gyógyíthassunk, partnerként kell kezelni a beteget, és mi ezt tesszük az új, budai centrumban. Valóban úgy gondolom, hogy meg kell fogni a beteg kezét, néha a szó szoros értelmében, néha pedig csak néhány jó szóra, vagy egy kicsit több figyelemre van szükség. Hadd hozzak egy példát: a gyógyítók munkája átláthatóbb és követhetőbb lesz, egy e célra fejlesztett digitális eszköz megmutatja a beteg összes adatát, milyen vizsgálatokat/beavatkozásokat végeztek rajta, milyen gyógyszert kapott, illetve kell kapnia, és így tovább. Ez a szisztéma egyébként az orvosok adminisztrációs feladatainak nagy részét is kiváltja, így több idő jut a betegre. A rendszernek pedig a beteg is része: minden páciens rendelkezésre áll egy audiovizuális eszköz, amelynek a segítségével, telefonálhat, internetezhet, kommunikálhat a nővérrel és az orvossal, illetve a leleteit is lekérheti egy egyedi kóddal. Ebbe a rendszerbe nem lehet belenyúlni, minden mozdulatot naplóz az informatika.
… és elég felkészültek erre a magyar orvosok?
Kisebb részüket valószínűleg nem érdekli egy ilyen eszköz, az én korosztályom viszont már nyitott az új digitális technológiákra és hajlandó tanulni, a fiatal orvosgenerációk pedig ilyen kütyükön élik amúgy is a mindennapjaikat, úgyhogy el is várják, hogy a szakmában is használhassák őket.
Ez a digitális tudás, de mi a helyzet a morális felkészültséggel miszerint ebben a rendszerben többé nincs összekacsintás, visszás ügyek elrendezése okosban, és egyenrangú félként kell bánni a beteggel?
Egy orvos legyen felkészült a saját területén, és vállalja a felelősséget döntéseiért. Mi komoly technikai hátteret biztosítunk ahhoz, hogy a kollégák képezhessék magukat – például olyan gyakorló laborjaink lesznek, ahol elektronikus bábukon lehet gyakorolni például a gyomortükrözést, magyarán: jó helyre dugja-e a csövet az orvos vagy sem. Hiszem, hogy azokat a kollégákat, akik nem jó orvosok és nem fejlesztik magukat, a rendszer úgyis kilöki.
Végig kijelentő módban beszél a kórház jövőbeni munkájáról, miközben egészségügyi szakemberek tömegével igazolnak külföldre, illetve a hazai magánorvoslásba. Mi garantálja, hogy össze tudja szedni a kellő számú szakembert?
Ilyen jó helyet külföldön nem talál!
És ilyen jó fizetést se?
Nézze, én is nagyon meglepődtem, de az a helyzet, hogy külföldön dolgozó orvosok hívogatják a kollégáimat, hogy szívesen visszajönnének az új centrumba. Nem hinném, hogy munkaerőhiánnyal kellene számolnunk. Egyrészt biztos vagyok benne, hogy az egyetemről kikerülő orvosok arra fognak törekedni, hogy a legjobban felszerelt kórházban dolgozhassanak – azaz nálunk. Másrészt a Szent Imre munkatársai egy emberként jönnek velünk. Azok az osztályok pedig, amelyek nincsenek meg a Szent Imrében, azokat a centrumhoz tartozó kisebb, csatolt más kórházaktól át tudjuk venni – természetesen a kollégákkal együtt. Persze akad majd olyan terület – konkrétan az égésplasztika –, amely marad a jelenlegi intézménynél, egyszerűen azért, mert szerencsére kevés az ilyen beavatkozásra szoruló beteg. Mi a sürgősségi ellátásra fektetjük a hangsúlyt, az OMSZ önálló mentőállomást működtet az intézményben, és a gyorsaság érdekében a kocsik saját mentősávban roboghatnak a kórház közelében. Rendelkezésre áll majd két helikopterállomás is. A centrumban 16 általános műtő, 1 robotsebészeti műtő, 1 hibrid műtő és 3 szív-, és mellkassebészeti műtő lesz. De a központi műtőn kívül épül majd 2 császárműtő, 4 egynapos sebészeti műtő, valamint lesz 1 endovascularis műtőrészleg a stroke és az infarktus akut ellátására. Szóval mondhatni dúskálni fogunk műtökben is, de munkában is, hiszen a nap 24 órájában pörög majd a kórház, mert beteget nem küldhetünk el.
