Manisha még húsz éves sem volt, amikor Afrikát hátrahagyva az Egyesült Királyságba utazott, hogy az ott élő nagynénjéhez költözzön. Az asszony megígérte, hogy segít neki továbbtanulni. A lányt hazájában – amit a biztonsága érdekében nem nevezett meg – nem várta semmi: az anyja gyerekkorában elhagyta, az apja alkoholista volt. Az Egyesült Királyságba megérkezve azonban csalódnia kellett, iskola helyett ugyanis egész nap otthon főzött, takarított és a nagynénje két gyerekét nevelte. A saját akaratán kívül: Manisha rabszolgaként élt. Reggel hat órától éjjel egyig robotolt. Közel mindennap megverték. Egy nap a nagynénje meg akarta leckéztetni, s megpróbálta belefojtani a kádba, ám Manisha olyan hangosan kiabált, hogy a szomszédok meghallották, és kihívták a rendőrséget.
A fiatal nő történetét a kizsákmányolt, rabszolgaságból menekülő emberek számára fenntartott menedékházakat üzemeltető Unseen osztotta meg. Hogy Manisha szenvedése előbb is véget érhetett volna-e – ha például egy a családot meglátogató vendég felismerte volna a modern kori rabszolgaság jeleit –, nem tudni, ám a brit civil szervezet álláspontja szerint, ha az átlagembereknek megvannak az eszközeik, segíthetnek a hatóságoknak leleplezni egy-egy ilyen esetet. Ennek érdekében a napokban kifejlesztettek egy applikációt, amelynek segítségével a telefonján keresztül bárki értesítheti a szervezetet, ha észleli a gyanús jeleket.
Az applikáció letöltésével az emberek nem csupán közvetlen hívhatják a Modern Kori Rabszolgaság Segélyvonalat, hanem egyúttal egy rövid útmutatót is letöltenek a telefonjukra, amelyben minden árulkodó jel, szokatlan viselkedésforma részletesen le van írva.
Mint arra Ross rámutatott, a – 2016 ősze óta élő – segélyvonalon keresztül érkezett hívások alapján úgy látják, hogy az áldozatok többsége kizsákmányolt, építkezéseken, mezőgazdaságban, autómosókban, éttermekben és szállodákban dolgozó munkás. Rajtuk kívül sokan vannak, akiket szexuális munkákra kényszerítenek. A legnehezebben azonban a Manishához hasonlóan élő, háztartási rabszolgaságba kényszerített emberek megtalálása.
Mint minden hasonló esetben, az állampolgárok érzékenyítése igen fontos lépés. A segélyvonal 2016 őszi indítása óta – amelyen keresztül bárki tájékoztatást kaphat a hivatalos szervek eljárásmódjáról, s össze is kötik velük az áldozatokat – minden hónapban gyarapodik a gyanús eseteket jelentők száma. Ross úgy véli, a médiának nagy szerepe van ebben, a Skóciából érkező hívások megugrottak például, amikor a skót kormány kampányt indított, hogy felhívja a figyelmet a modern kori rabszolgaságra, és ennek részeként a televízióban is sugároztak erről anyagot. Hasonló tendencia figyelhető meg, amikor egy-egy esetnek nagy figyelmet szentelnek a lapok. „Az emberek jelentik, ha tudnak róla. Vannak árulkodó jelek, de ha az ember nem tudja, hogy létezik modern kori rabszolgaság, akkor könnyen elsiklik a figyelme ezek fölött.”
