Ha most rendeznének parlamenti választást Spanyolországban, azt közel 10 százalékos előnnyel a Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) nyerné. A PSOE-t a választók 29,9 százaléka támogatja, a második helyen azonos eredménnyel – 20,4 százalékkal – áll a korábbi kormányzó Néppárt (PP) valamint a Ciudadanos. A Podemos 15,6 százalékos támogatottságot tudhat maga mögött. A spanyol kormányváltás, Mariano Rajoy néppárti kabinetjének bizalmatlansági indítvánnyal való megbuktatása és Pedro Sanchez szocialista kormányának június elseji hivatalba lépése óta ez volt az első nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatás. Az előző, májusi felmérésben még a Néppárt vezetett 24 százalékkal, a Ciudadanos 22,4, a PSOE 22, a Podemos pedig 19,6 százalékon állt.
Sanchez parlamenti többség nélkül vette át a kormányzást, a Rajoy-kabinet megbuktatásához szükséges 176 szavazat más ellenzékiek támogatásával gyűlt össze. A madridi törvényhozás 350 fős alsóházában ugyanis 84 képviselője van a szocialistáknak, a PP-nek 134, a Podemosnak 67, a Ciudadanosnak pedig 32. A bizalmatlansági indítvány vitáján Mariano Rajoy azzal vádolta a szocialista pártvezért, hogy arra használja az indítványt, hogy választás nélkül lehessen miniszterelnök, miután a 2015-ös és 2016-os választást is elveszítette.
Valóban, sőt, a legutóbbi voksoláson történelmi mélypontra (23 százalékra) süllyedt a Sanchez vezette PSOE, holott 2014-ben épp azzal nyerte el a pártelnökséget, hogy azt ígérte, talpra állítja a belső harcoktól szétzilált pártot és újra kormányzó erővé teszi. Két éve viszont az a helyzet állt elő, hogy a radikális baloldali protestpárt, a Podemos gyakorlatilag utolérte a PSOE-t, csupán 2 százalékkal maradt el a szocialisták mögött és annak a veszélye körvonalazódott, hogy átveszi a baloldal vezető erejének szerepét. Azóta tovább romlott a párt megítélése, 20 százalék körül mozgott.
Ebből a mélységből hozta vissza egyetlen hónapos kormányzással Sanchez a szocialistákat, úgy, hogy nem folyamodott populista eszközökhöz, és az Európai Unió legtöbb országában neuralgikus pontnak számító migráció kérdésében is szembement az egyre inkább uralkodó idegenellenes, keménykedő állásponttal. Nem utolsó sorban hajlandónak mutatkozott tárgyalni a katalán függetlenségpárti erőkkel. Hogy mennyire lesz pünkösdi királyság vagy tartósnak bizonyul a PSOE vezető szerepe, az rövidesen kiderül, és több tényezőtől függ.
Spanyolországban rövidesen, legkésőbb a jövő évi EP-választással egybekötve előrehozott választást kell tartani, hiszen ennek ígéretével nyerte el Sanchez a kispártok támogatását Rajoy megbuktatásához. Felmérések azt mutatják, a lakosság is előrehozott választást akar, a pártok közül pedig a Ciudadanos az idő előtti voksolás leghangosabb követelője.
A másik tényező a vezetőváltás a Néppárt élén. A Rajoy helyett színre lépő Pablo Casado ugyanis máris a migráció meglovagolásával próbálja visszaszerezni pártja korábbi pozícióit. Spanyolországban ugyan eddig nem harapózott el az idegenellenesség, de az olasz kormányzati fellépés eredményeként megváltozó migrációs útvonalak. komoly kihívás elé állítják a Sanchez-kormányt. És nem utolsósorban a katalán válság kezelésén múlhat Sanchez és a spanyol szocialisták sorsa.
Ha a PSOE-nek sikerül megőriznie vezető erejét és kormányt alakítani a választás után is, az reményt adhat a gazdasági válság óta folyamatosan gyengülő, már-már szétforgácsolódott, belső válsággal küszködő európai baloldalnak.
