A horvát állam tulajdonában lévő Horvát Utak vállalat megállapodott a kivitelezővel, a kínai Út- és Hídépítő Vállalattal arról, létrejön a monumentális konstrukció. Az ország húsz éve vár arra, hogy létrejöjjön a híd, amely eddig inkább pénznyelőhöz volt hasonlítható. A kínai kivitelező három év alatt kívánja megépíteni a monstrumot. A Horvát Utak vállalat közleményében kifejtette, régóta vártak erre a pillanatra, s a megállapodás megkötését jelentős papírmunka előzte meg. A kínaiak gyorsan neki akarnak látni a munkának: augusztusig minden eszközt a helyszínre kívánnak irányítani.
Miért is akarja annyira Horvátország az elkerülő hidat? A horvát tengerparti szakasz nem egységes, megszakítja egy kis, nem egészen 15 kilométer hosszúságú terület, a Bosznia-Hercegovinához tartozó Neum. Ez a város a bosnyákok egyedüli kijárata az Adriai-tengerre. Nyaranta tízezrek nyaralnak itt, ám a turisták is szeretik, hiszen sokkal olcsóbb, mint bármely horvát tengerparti város. Össze sem lehet hasonlítani a viszonylag közeli Dubrovnikkal, ahol még egy gombóc fagylalt ára is csillagászati. A Horvátország gyöngyszemének is nevezhető egykori Raguzában az árszínvonal körülbelül háromszorosa a neuminak.
Igaz, Neum szépsége és szolgáltatásai nem is vetekedhetnek Dubrovnikéval. Már csak azért sem, mert a városból nem is lehet rálátni a nyílt tengerre. Szemben ugyanis a Horvátországhoz tartozó Peljesac-félsziget húzódik. Hogy a horvátok megmutassák, ki is az úr a háznál, hatalmas címert formáltak a félszigeten magasodó hegy oldalába, pontosan úgy, hogy a neumi bosnyákok jól lássák.
Az, hogy Bosznia saját határszakasszal rendelkezik, nem a horvátok nagylelkűségének köszönhető. A megoldást évszázadokkal korábban kell keresnünk. 1699-ben a Raguzai Köztársaság átengedte a neumi szakaszt a törököknek. Az Oszmán Birodalomnak ezzel kijárata nyílt az Adriai-tengerre. Mindez azért jött jól Raguzának, mert így távolabb került a fenyegető Velencei Köztársaságtól, hiszen egyfajta ütközőzóna keletkezett a két terület között.
Lényegében a horvát függetlenség kikiáltása óta fejtörést okoz Zágrábnak, hogyan lehetne megszüntetni Dubrovnik és környékének elszigeteltségét, enklávé státusát és környékét és szervesen becsatolni az országba, méghozzá úgy, hogy az ne vezessen határvitákhoz Bosznia-Hercegovinával. Így jutottak a híd megépítésének gondolatához. Az objektum a Mali Stoni-öböl felett ível át. Az építési munkálatok ugyan már 2007 októberében megkezdődtek, kezdeményei ma is láthatóak, az anyagi források hiánya, illetve a rejtélyesen eltűnő pénzösszegek miatt azonban az építkezés ónos lassúsággal haladt. 2010-ben aztán le is kellett állítani, amit a természet sem segített. Fény derült arra, hogy az öbölben mintegy száz méteres az iszapréteg mélysége. Vagyis a tervezettnél sokkal nagyobb betonpillérre lesz szükség.
Előzőleg egyébként felmerült annak is a lehetősége, hogy tranzitútvonalat hoznak létre Neumon keresztül. Olyan autóutat, amely kizárólag Horvátországhoz tartozik. Ez azonban szintén több kérdést vetett volna fel, s Szarajevó hozzájárulása nélkül nem is lehetett volna megvalósítani.
