Idetolt Helyőrség címmel jelentetett meg a szlovákiai magyar napilap, az Új Szó egy összeállítást épp a tusványosi nemzetpolitikai kirakattábort megelőző napokban arról, hogy Felvidéken is tervezik az Előretolt Helyőrség (EH) megjelentetését, amely Magyarországon már megjelenik a Mészáros Lőrinc médiabirodalmához tartozó lapok irodalmi-kulturális mellékleteként, 250 ezres példányszámban. A felvidéki magyar irodalom képviselői kifogásolják, hogy a szakma helyi képviselői, a hagyományos irodalmi műhelyek teljes mellőzésével történik mindez, holott felvidéken is van hagyománya, kerete is a tehetséggondozásnak, a fiatal írók támogatásának.
A közösségi médián keresztül szivárgott ki, hogy az EH mellékletet mögött álló budapesti íróakadémia, a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft (KMTG) Hodossy Gyula, a Lilium Aurum Könyvkiadó igazgatójával tárgyal a szlovákiai változat szerkesztéséről. A lapnak nyilatkozva Beke Zsolt kritikus, a dunszt.sk kulturális portál főszerkesztője úgy fogalmazott, „Sajnos az Előretolt Helyőrség mostani megjelenése nélkülözi az iróniát, inkább egy harcos területfoglalást jelez, ahol a legfőbb gyarmatosító fegyver a pénz. Magyarországon ez a jelenség felforgatta az irodalmi életet a túlfinanszírozással, a szakmaiatlansággal, a személyi ellentétek elmélyítésével. Mindennek exportálása a határon túli magyaroknak az ottani közösségekre sem lesz jó hatással”.
Az export azonban múlt héten megkezdődött. A tusványosi táborban mutatták be az első erdélyi mellékletet, amely először a több napilapot (Krónika, Vásárhelyi Hírlap, Csíki Hírlap, Gyergyói Hírlap, Udvarhelyi Híradó), egy hetilapot (Erdélyi Napló) és az erdélyi magyar média egyik legnézettebb hírportálját (szekelyhon.ro) működtető, a magyar kormányközeli és kormányzati pénzből felvásárolt és fenntartott Udvarhelyi Kiadó napilapjaiban jelent meg. „Természetesen” minden előzetes egyeztetés és vita nélkül. Nem keresték meg sem az Erdélyi Magyar Írók Ligáját, sem a nagyhagyományú erdélyi irodalmi-kulturális műhelyeket. Amint az egyik intézményvezető fogalmazott megkeresésünkre, „nem volt rá szükségük, hiszen az erdélyi melléklet szerkesztőségét össze lehetett rakni KMTG-tagokból: Sántha Attila, Bálint Tamás, Muszka Sándor, Varga Melinda. Onnantól, hogy az erdélyi sajtó nagyobbik része már ennek a tulajdonosi struktúrának volt a része, az, hogy most megjelent az erdélyi EH-melléklet, egyszerűen végrehajtható lépés volt”. Nem keményvonalas-kultúrharcos amúgy ez az első melléklet. Inkább promóciós felület a KMTG-szerzőknek. És Kányádit használják legitimációs ikonnak, tette hozzá.
A felvidéki EH-nyomulás ellen többször felszólaló Beke Zsoltot megkérdeztük immár az erdélyi melléklet megjelenése után, annak ismeretében, miért tartja károsnak a kezdeményezést? Konkrétan mire gondolt, amikor szakmaiatlanságot emleget? „Ahogy a magyarországi példából láthattuk, az EH és a KMTG nem a párbeszédet tartja az eredmény elérése legfontosabb eszközének. Kormányzati támogatással a korábban jó működő szakmai szervezeteket hátrányos helyzetbe hozta, a szakmát megosztotta. Az EH szlovákiai megjelenése ennek az észjárásnak az átemelése a „szlovmagy” irodalmi életbe, tulajdonképpen a meglévő magyarországi kétosztatúság határon túli magyarok számára történő exportálásának egy újabb lépcsőfoka. A szakmaiatlanság szerintem abban nyilvánul meg, hogy nem a szakmai, hanem politikai szempontokat vesz figyelembe mindkét projekt (a tehetséggondozó valamint az íróakadémia). Nem azt mondom, hogy csupa tehetségtelen szerző kapcsolódik hozzájuk, ilyenek vannak mindenhol, hanem hogy a politikai kurzus beleszól szakmai kérdésekbe. Nézzük meg például a csoporthoz tartozó Magyar Idők "szakmai" felvetéseit „ válaszolta felvetésünkre a felvidéki kritikus.
Erdélyi forrásunk szerint az Előretolt Helyőrség kiterjesztése határon túlra, Erdélyre, maga a KMTG létrehozása annak a politikai folyamatnak a szerves része, amelynek eredményeként a Fidesz meghódította az erdélyi magyarságot. Nehéz azt eldönteni, hogy az EH az irodalom lenyúlásának, kisajátításának a végső terméke vagy a kezdete. „Az irodalom jellegéből adódóan totális lenyúlásra nincs mód, egy Ceausescu- és Kádár-rendszer tapasztalatával a hátunk mögött ebben azért lehet bízni”, mondta az erdélyi író. Hozzátette, az, hogy a határon túli területek közül leghamarabb és legkönnyebben Erdélyben tudott megjelenni a melléklet nem véletlen, mert a NER-ben fontos szerepet játszó kultúrtényezők közt történetesen sok az erdélyi, ezért könnyebb volt a kivitelezés.
Ez az hangsúlyozott erdélyi jelenlét, amit elsősorban Szőcs Géza és az Előretolt Helyőrség vezetője, a Magyar Idők napilap kulturális rovatvezetőjeként is dolgozó költő, Orbán János Dénes neve fémjelez, amint várható is volt, kezdettől nem kívánt mellékszálat is adott a vitának. Mára pedig odáig „fajult a helyzet”, hogy az Orbán-rezsim korábbi kulturális államtitkára, költő, író a tusványosi táborban úgy próbálta fékezni a kultúrharc szükségességét , „a politikai kétharmadhoz kulturális kétharmadot” sürgető Orbánt, hogy azt mondta „ "Nem tudom, hogy miben szocializálódtatok Erdélyben, de ne menjünk ebbe az irányba könyörgöm, az anyaországban!" .
A kultúrharc a projekt kezdetétől körvonalazódott, hiszen Orbán János Dénes az irodalomban szerinte uralkodó polkorrektséget, és azt hirdette, hogy „Magyarországon ismét cenzúra van, és ezt a cenzúrát ezúttal nem valamiféle hatalom erőlteti az írókra, hanem az irodalmi szakma önként húzta magára.”, majd arról írt és beszélt, hogy „visszavesszük az irodalmunkat”. Erre tette fel a koronát, erről az egyértelmű tendenciáról rántotta le a leplet Schmidt Mária kutatási igazgatójának, Békési Mártonnak a kijelentése, miszerint „Új konzervatív, kulturális korszakot kell teremteni Magyarországon. Az első lépés, hogy a vállaltan populista, jobboldali, nemzeti közeg dekolonizálja saját gondolkodását, szabaduljon meg azoktól a sablontól, hogy például az Esterházy a jó író, a liberális közegnek kell megfelelni, az a fontos, amit a Magyar Narancs ír.” Az Előretolt Helyőrség vezetője ezt követően, igencsak érzékeny pillanatban tört lándzsát a székelyföldi táborban is amellett, hogy a Fidesz kétharmados győzelme a „kulturális rendszerváltásra” is felhatalmazást adott.
Esterházy nagyvonalúsága a kultúra
A KMTG problémás, sajnálatos és immorális, ezért nem tudom, mit nem értenek azok az írókollégáim, akik így vagy úgy szerepet vállalnak benne, hogyan győzhetik meg magukat arról, hogy ez rendben van. Közöttük ráadásul olyanok, akik a „vagányságra” építették az imidzsüket, és olyanok, akik Faludy György totalitárius rendszerek elleni viszolygására esküdtek, írta a a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának kivételezett helyzetéről folyó tavalyi ÉS-vitában Demény Péter, a marosvásárhelyi Látó irodalmi folyóirat szerkesztője. Őt kérdeztük az új erdélyi fejleményekről.
- Felvidéken épp zúgolódás van amiatt, hogy az Előretolt Helyőrség oda is tolakszik, amint Magyarországon is, ott is egyenmellékletben. Mi a helyzet Erdélyben ilyen téren? Volt-e előzetes vita erről, volt-e egyeztetés az EMIL-lel vagy a szakma más képviselőivel?
- Nem tudok róla, hogy lettek volna egyeztetések, de hát én nem vagyok EMIL tag, és néhány éve a Romániai Írók Szövetségéből is kiléptem, úgyhogy elég távolról szemlélem a tevékenységüket, csak a Facebookról és a barátoktól-ismerősöktől tudok meg ezt-azt – erről azonban még így sem hallottam.
- Van olyanfajta félelem Erdélyben, mint Felvidéken?
- Jómagam inkább sajnálom, hogy egy olyan folyóirat, amely valamikor a lázadás jegyében indult, ma a hatalom lobogója alatt küzd. A különféle nyilatkozatok arról, hogy nem a kávéházakban fogják szerkeszteni, meg hogy az irodalom kapaszkodót ad az embernek, szánalmasak. A magyar irodalom egyik legszebb hagyománya, a kávéház mint kulturális helyszín és forma ellen szólnak, és a hatalom kapaszkodóját példázzák.
- Milyen szellemiségű az erdélyi melléklet? Az immár Schmidt Máriához kötött Esterházyval kapcsolatos kijelentés szellemében született, tükrözi-e azt, amit Orbán János úgy fogalmazott, hogy „visszakérjük irodalmunkat”, vagy nincs köze a kibontakozó kultúrharchoz?
- Hát ez a „visszakérjük irodalmunkat” is egy demagóg mondat. Ugyan ki „vette el” kinek az irodalmát? Orbánnak tizenhét kötete van, ha jól számoltam, ráadásul a KMTG ügyvezető elnöke, nem nevezném elfeledettnek vagy kifosztottnak. Különben azt hiszem, az ő vagy a Schmidt Mária minden mondatának köze van a hatalmi harchoz. Kultúráról nem beszélnék velük kapcsolatban, még ha nyilvánvalóan rátelepszenek is. A kultúra számomra Esterházy Péter nagyvonalúsága, humora, torokszorító mondatai – nyilván nem csak az övéi, de érthető talán, mire gondolok. Orbán még Kányádiról is butaságot nyilatkozott, hiszen éppen róla nemrég jelent meg egy szép elemzés Kőrizs Imre tollából, „ráadásul” a Magyar Narancsban.
- Erdély számára van az EH-nak és a KMTG- nek egy kényelmetlen vetülete is. Az, hogy vezéralakjai Szőcs Géza egykori erdélyi műhelyéből kerültek ki. A tusványosi szópárbaj L. Simon és OJD között azt sugallja, kezd beigazolódni, hogy ez előbb-utóbb az erdélyi magyar irodalmi életen csattan. Ön szerint?
- Valóban nem szerencsés, mert sokan, mint L. Simon is, felületesen ítélnek – egy szópárbaj közben persze az ember óhatatlanul így tesz, nem árnyal, nem is árnyalhat kellőképpen. Én onnan is megközelíteném a kérdést, hogy ezek az erdélyi származású emberek egy magyarországi hatalomhoz dörgölődznek, amely nélkül nem lenne lehetőségük ilyen „fényes” működésre. Meg aztán azt is többször elmondják-kommentelik sokan, hogy Orbán mai csillogásához nagynevű magyarországi irodalomtörténészek dicséretei is hozzájárultak, akik persze nem tudhatták, hová vezet egy jól induló pálya.
A szomorú az, hogy a FIDESZ összmagyar kultúráról beszél, és úgy tesz, mintha mindenkit képviselne, és közben ilyen szakadékokat nyit meg. De mindenféle gondolkodásról sokat árul el az, nemcsak a hataloméról, hogy miért erdélyiznek annyian egy morális probléma láttán, amelynek a saját szellemi higiéniájukhoz is köze van, és amelyet nekik is „köszönhetünk”.
