Dakota Security – veri szembe az embert egy felirat a Bálványosi Szabadegyetem „recepciója” mellett. A kommandós kabát és a csehszlovák szöszmöszmackó stílusjegyeit ötvöző őrző-védő uniformis hátán virító felirat duplán pikírt. Egyrészt a cég valaha Simicska Lajos érdekeltségébe tartozott, és igazi trollteljesítmény volt e névre keresztelni, hiszen valamikor Orbán Viktor sorozta dakota közmondásokkal politikai ellenfeleit. Másrészt viszont nem vitás, hogy egy dakota főnöknek a harcosai is dakoták.
Orbán visszacsatolta Tusnádfürdőt – kommunikációs értelemben mindenképpen, a Bálványosi Szabadegyetem ugyanis a magyar belpolitika egyik legfontosabb placca.
A többnapos rendezvény szombat délelőttjén a magyar miniszterelnöké – ha éppen Orbán Viktor az – a nagyszínpad, és 2-3 ezren hallgatják, mit gondol az „anyaország főnöke” a világról. 2014 előtt még az erdélyi magyarságnak szóló üzeneteket terített a focipálya végéről (itt áll a színpad) a magyar kormányfő, ám négy éve már az illiberális államról szóló tézisével sokkolta Európát, és mutatta meg az általa épített magyar jövőt. Azóta mindenki hazabeszél, innen osztja ki a honi kis- és középvállalkozásokat az anyaország pénzügyminisztere, sőt még Budapest sorsát is itt formálják: például Tarlós István is itt beszélt a főpolgármesterségről. Persze azért minden politikai panelnél felültetnek a színpadra egy határon túli magyar politikust, de inkább csak a látvány miatt.
Mégis, Tusnádfürdő legfeljebb Magyarországról látszik a Fidesz igehirdetési kulisszájának – mire az esti pára megüli a völgyet, Tusványos visszalényegül közösségformáló bulivá. Ahol jobbra Böjte Csaba atya évődik a fiatalokkal, balra pedig a kertekben sátrak tucatjai púposodnak – egyes helyeken ideiglenes verandát toldottak a sufni falához, alatta vacsoráznak a táborlakók.
Ha a politikát kivonjuk akkor marad egy népfőiskolai előadásokkal dúsított, otthonos, szerethető, jól eleresztett falunap.
Ugyanazokkal a fellépőkkel, mint otthon: játszik például a Maszkura és a tücsökraj, vagy énekel éppen Rúzsa Magdi. És errefelé nem a pénz diktál, aki szaporázza, és délután négy előtt befut a fesztiválra, az ingyen partizhat, egyébként 20 lej (nagyjából 1500 forint a beugró), diákoknak és nyugdíjasoknak a fele. Úgyhogy egyetlen bankautomatával beéri a fesztivál, igaz, ha minden kötél szorul, akkor van egy úriember, aki a kocsijában seftel készséggel forinttal és euróval.
És persze medvék mindenhol – a kapunál, az Olt hídjánál, a sörön (Ursus a márkanév, így hívják latinul Erdély címerállatát) egyszóval mindenütt. A messziről jött embernek az az érzése, hogy túltolják ezt az egészet, és biztos csak táblára festett ördögként vannak jelen a fenevadak, de soha nem bukkannak elő. Pedig dehogynem. Egy barna bundás jószág éjfél előtt éppen Tusnádfürdő központjában korzózott. A medve egy hotel parkolójában jelent meg, feltűnése miatt pedig az emberek páni félelemben ugráltak be kocsijaikba. A maci az Erdélyben roadshowzó MSZP-s politikusok mikrobuszától kartávolságra húzott el, de nem mutatott politikai antipátiát, hanem tovább ballagott.
A szocialisták nemcsak az állatvilággal nem konfrontálódtak, fideszes politikusokkal sem. Tusnádfürdőre leginkább bulizni ugrottak be, a NER színpadára – noha invitálták őket – nem ültek fel, mondván nem legitimálják Orbánt azzal, hogy részt vesznek a „Szenvedélyünk Magyarország – mihez kezdjünk a kétharmaddal?” című panelbeszélgetésen. Számos határon túli magyar politikussal találkoztak, többek között Borboly Csabával, Hargita megye tanácselnökével, Ráduly Róbert csíkszeredai polgármesterrel, Markó Bélával, az RMDSZ tiszteletbeli elnökével.
Azt a szocialista delegáció tagjai (így például Harangozó Gábor elnökségi tag, Molnár Zsolt budapesti elnök, Ujhelyi István EP-képviselő) nem vitatták, hogy a határon túli magyarokat támogatni helyes és szükséges, azonban a dotáció rendszerét átalakítanák. A javaslat lényege, hogy a jövőben a közpénz-milliárdokat szétosztó Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriumát a határon túli magyar szervezetek delegáltjaiból állítanák össze. Ahogy a választási szabályokat is úgy alakítaná át az MSZP, hogy érdemi képviselete legyen a magyar kisebbségeknek az Országgyűlésben. Így a határon túliakat szavazatmaximalizáló eszközként használó listás (ellenőrizhetetlen levél-) szavazást kiiktatná a rendszerből. Az új szisztémában a határon túliak maguk közül választhatnának adott számú képviselőt, akik kimondottan a kisebbségben élők érdekeit óvnák.
A határon túli magyar politikusokkal folytatott beszélgetésekből az rajzolódott ki, hogy a magyar baloldal a fentiekhez hasonló ésszerű javaslatait meghallják a határon túliak. Egyrészt azért, mert ugyan most jóval többet költ az Orbán-kormány a magyar kisebbségekre, mint elődei, de arra nincs stratégia, hogy ez a pénz milyen hosszú távú célt szolgál, pedig a helyiek pontosan ismerik a szükségletieket. Másrészt helyes, hogy a baloldal nemcsak kampányban gyakorol gesztusokat, hanem ahogy a kilencvenes években tette, folyamatosan jelen van Erdélyben és a Vajdaságban, vagy éppen a Felvidéken.
Kocsis Máté a Fidesz, Harrach Péter a KDNP frakcióvezetője, Mirkóczki Ádámmal a Jobbik szóvivőjével és Keresztes László Lóránttal, az LMP társelnökével vitázott, Mit kezdjünk a kétharmaddal? címmel. Kocsis szerint a kétharmad nem korlátlan hatalom, hanem óriási felelősség. Keresztes elismerte, hogy az ellenzék számára kudarc volt az április választás, de az LMP munkáját mégis igazolták a választók, hiszen soha nem kaptak még ennyi voksot. Mirkóczki ezt azzal egészítette ki, hogy kritika az ellenzék számára a Fidesz harmadik kétharmada. NÉPSZAVA
