Európai északi – jellemzően a nyári hónapokban is csapadékos, zöld növényzettel borított – részén ritkán tapasztalt szárazság pusztít: Nagy-Britannia és a francia-belga partvidék a műholdfelvételeken is látható módon kiszáradt, Skandináviában hónapok óta alig esik az eső, és 260 éve a mostani volt a legforróbb július. Svédországban és Dániában utoljára 1997 nyarán volt a hasonló időjárás: a hőmérséklet akkor is 30 fok fölé emelkedett, tűzgyújtási tilalmat vezettek be, egyes erdős területeken a belépést/behajtást is megtiltották. Norvégiában, Oslo környékén még locsolási tilalmat is bevezettek, annyira leapadtak a folyók és a víztározók.
Az Európai Űrügynökség műholdfelvételein látszik, hogyan száradt ki egy hónap alatt Északnyugat-Európa vegetációja:
Ugyanez a jelenség jelenség látható Dániában, Svédország és Norvégia déli részén:
A görög erdőtűz és az északi szárazság több ponton is kapcsolódik egymáshoz. Az erdők jelentős szerepet töltenek be a globális szén-korforgásban: kivonják és beépítik a növényzetbe a levegő szén-dioxid-tartalmát, pusztulásuk után a szén egy része a talajba kerül (vagyis tartósan kikapcsolódik a körforgásból) – emiatt nevezi a klímatudomány az erdőterületeket a szén-dioxid-háztartás szempontjából „nyelőknek”. Az erdőket alkotó fafajok ugyanakkor csak viszonylag szűk időjárási paraméterek között érzik jól magukat, és csak ilyenkor képesek a „nyelő” funkciót ellátni. Elegendő az átlaghőmérséklet és a páratartalom néhány százalékos emelkedése, és a fás szárú növények víztartalma olyannyira lecsökken, hogy extrém módon gyúlékonnyá válnak – azaz könnyen lángra lobbannak, és nagyon nehéz eloltani a már lángoló állományokat. Erdőtűz esetén az erdő „nyelőből” „kibocsátóvá” válik: a széntartalom szén-dioxid formájában a levegőbe kerül – tovább növelve az üvegházhatást és gyorsítva a felmelegedést –, a kormos, üszkös felület pedig sokkal több hőenergiát nyel el, mint a korábbi lombozat, ami lokálisan további jelentős melegítő hatást fejt ki. Emiatt a leégett erdőterületeket nagyon nehéz újra beerdősíteni.
A meleg, száraz időjárás miatt Svédországban egymás után gyulladnak ki az erdők. A sorozatos erdőtüzek részben olyan nehezen hozzáférhető helyeken tombolnak, hogy a hatóságok szokatlan eszközökhöz, például a légierő bombáihoz kénytelenek folyamodni. A környezetvédelmi portál információi szerint a lézer- és GPS-vezérlésű bombát 3000 méteres magasságból dobja le a harci repülőgép. A robbanás elvonja az oxigént, majd a lökéshullám következtében 100 méteres körzetben kialszanak a lángok. Jelenleg mintegy 40 helyen van erdőtűz az országban. A tüzek összesen 250 négyzetkilométer területet érintenek, becslések szerint a tűzesetek eddig 900 millió svéd korona (27 milliárd forint) kárt okoztak. Svédország a múlt héten az Európai Unió polgári védelmi mechanizmusának keretében kért segítséget az oltáshoz: Norvégia tíz helikoptert, Olaszország két speciális repülőgépet, Lengyelország pedig 140 tűzoltót küldött.
Az északi félteke szélsőséges időjárását a szakértők több klimatikus ok egymás erősítő hatásának tulajdonítják. Észak-Afrikában, a Szahara szélén lévő Ouargla meteorológiai állomáson 51,3 Celsius-fok meleget mértek, ami a térség minden idők legmelegebb hőmérséklete. 60 éve nem volt ilyen szárazság és hőség Nagy-Britanniában. Japánban a két héttel ezelőtti rendkívüli esőzések után fellépő forróság, napok óta több mint 40 Celsius-fok feletti hőmérséklettel mintegy 30 ember halálát okozta, és több ezren kényszerültek a hőséggel kapcsolatos kórházi ellátásra. A kanadai fővárosban immár harmadik hete meghaladta a hőmérséklet a 30 Celsius-fokot, szemben a tavalyi nyárral, amikor kilenc ilyen napot regisztráltak.
Nehéz nem arra gondolni, hogy a klímaváltozás szerepet játszik abban, ami jelenleg a bolygón történik. Szembeszökő szélsőségességeket jegyeztek fel az elmúlt hetekben. De nem szabad túlhangsúlyozni a klímaváltozást, vannak más tényezők is, amelyek hatással vannak a hőmérsékletre. Ilyen az Észak-atlanti Oszcilláció néven ismert jelenség, vagyis az óceán felszíni hőmérsékletének évtizedes változása, amely az egész északi-féltekére hatással van; ezt a légkör-óceán kapcsolatrendszerében megvalósuló egymás közötti kölcsönhatás eredményezi. – A helyzet olyan, mint 1976-ban, amikor hasonló volt az óceán hőmérséklete az Atlanti-óceánon – mondta Adam Scaife professzor a brit meteorológiai szolgálattól. A Kelet-Angliai Egyetem klimatológiai kutatórészlegének igazgatója, Tim Osborn professzor szerint azonban 1976 óta jelentős volt a globális felmelegedés a növekvő széndioxid-kibocsátás miatt, ami jelentősen emelte a globális hőmérsékleti alapvonalat. Ennek eredményeként például a széláramlás gyengülésének jóval erősebb a hatása, mint 40 éve volt.
