Bár nagymértékben összezsugorodott, a galaxis bizonyítékok sorát hagyta hátra: egy szinte láthatatlan halót, egy csillagáramlatot és egy különálló, rejtélyes, összetett galaxist, az M32-t. (A halo a galaxisok legnagyobb és legritkább, közel gömbalakú vagy elliptikus térsége, amely főleg idős csillagokat, gömbhalmazokat tartalmaz.)
A Michigani Egyetem kutatóinak felfedezése segíthet a csillagászoknak annak megértésében, hogyan alakultak ki a Tejútrendszerhez hasonló lemezes galaxisok és hogyan éltek túl hatalmas egybeolvadásokat - írta az MTI a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportál alapján.
A Lokális Galaxiscsoport harmadik legnagyobb tagja a Tejútrendszer és az Androméda után az M32p galaxis volt, mielőtt egybeolvadt az Andromédával. Számítógépes modellek segítségével Richard D'Souza és Eric Bell, a Michigani Egyetem munkatársai elemezték ki a bizonyítékokat és jutottak arra a következtetésre, hogy az Androméda a Tejútrendszer rég elvesztett "testvére". Eredményeikről a Nature Astronomy tudományos lapban számoltak be.
A kutatók számára régóta ismert volt, hogy a galaxisokat körülvevő halo kis, felfalt galaxisok maradványait tartalmazza. Az Andromédától várható volt, hogy több százat "fogyasztott el" kisebb kísérőiből. Úgy vélték, ez megnehezítheti azt, hogy egyesével megvizsgálják és megismerjék őket.
Egy új számítógépes szimuláció segítségével azonban rájöttek, hogy bár számos galaktikus kísérőjét az Androméda fogyasztotta el, külső, halvány halójának számos csillaga egyetlen nagy galaxis aprózódásával jött létre.
Az Androméda által szétrombolt M32p galaxis legalább húszszor nagyobb volt, mint bármely galaxis, amely összeolvadt a Tejútrendszerrel élete során. Az M32p nagy tömegű volt, a Lokális Galaxiscsoport harmadik legnagyobb galaxisa.
Az eredmény egy régóta élő rejtélyt old meg, nevezetesen azt, hogyan formálódott az Androméda enigmatikus kísérőgalaxisa, az M32 (más néven Messier 32 vagy NGC 221). Úgy sejtik, hogy az összetett és sűrű galaxis a Tejútrendszer rég elveszett "testvérének" megőrződött központi része - mint a szilva megmaradt magja.
A szakértők szerint a tanulmány megváltoztatja a galaxisok formálódásának hagyományos elméletét. Kiderült, hogy az Androméda lemeze túlélt egy nagy tömegű galaxissal való összeütközést, amely megkérdőjelezi azt az általános elméletet, amely szerint egy ilyen nagy kölcsönhatás tönkretenné a lemezt és elliptikus galaxist formálna.
A kutatás során használt módszerek más galaxisok esetében is használhatóak. Segítenek feltárni azt a bonyolult ok-okozati hálót, mely a galaxisok növekedését irányítja, és ismereteket szerezni arról, milyen hatása van a galaxisokra az összeolvadásoknak.
