Kérem, engem zaklatnak. Ezt most tudtam meg, miután tanulmányoztam a kormány törvényjavaslatait. Persze nem szexuálisan zaklatnak, ez nagymamákkal viszonylag ritkán fordul elő, de jogilag és politikailag nagyon is. Ebben az értelemben „me too”. A Btk szerint a zaklatás tényállása forog fenn, ha valaki „abból a célból, hogy mást megfélemlítsen vagy más magánéletébe ill. mindennapi életvitelébe önkényesen beleavatkozzon, őt rendszeresen/tartósan háborgatja”. Minősített eset, ha az illető ezt „hatalmi vagy befolyási helyzetével visszaélve követi el”. Engem speciel az állam zaklat. Önkényesen bele akar avatkozni a magánéletembe, háborgat, gyakran megfélemlíteni is szeretne. Mindezt hatalmi helyzetével visszaélve. Már éppen elég zaklatott vagyok, de nem hagyja abba.
A helyzet tényleg tűrhetetlen, érthető, hogy nagy sürgősséggel hajtják végig a parlamenten a Btk „zaklatás” fejezetének kiegészítéséről és „a magánélet védelméről” szóló indítványokat. Persze nem lehet mindenkit egyszerre zaklatásmentesíteni, én majd valószínűleg később jövök, a képviselőkkel, kormánytagokkal, Nemzeti Bankkal, ügyészséggel és más hivatalos személyekkel kezdik.
Azt már felfogtuk, hogy a házuk előtt nem lehet tüntetni. De kiderült, hogy a magánéletük további védelemre is szorul, elvégre nem vagyunk az erdőben. A politikust, bankelnököt, főügyészt „hivatalos tevékenységével össze nem egyeztethető helyen vagy időben” ne zaklassák. Sajnos elég kevés összeegyeztethető hely van, hiszen az Országház nagyobb részéből kitiltották az újságírókat. Ha viszont a képviselő onnan kiteszi a lábát, feltehetőleg átlép a nem hivatalos zónába, ott meg pláne tilos kérdéssel, véleménnyel abajgatni. Az ilyesmi akár két év elzárással járhat. Külön kiemelik, hogy szabadságuk alatt sem szabad ilyen csúnya dolgot tenni, ami magyarázza a nagy sietséget. Itt a nyár, nehogy már lesifotósok lekapják nagyjainkat luxusjachton vagy helikopteres vadászaton, esetleg gyanús alakokkal ebédelgetve.
A családjuk pláne érinthetetlen. Nemcsak (helyesen) a kiskorú gyerekek, hanem mindenki. Mostantól vége annak, hogy feleségeken, vőkön, vállalkozásba kezdő anyukákon köszörülje nyelvét az ország. „Lehet bírálni a politikusokat, de a családtagjaikat, ismerőseiket békén kell hagyni”- így a hitvesi és fiúi ragaszkodásáról elhíresült Kósa. Helyre is igazítja interjújában a népnyelvet, amely „lex Kósának”, „lex Semjénnek” hívja az új jogszabályokat. Ha már, akkor a helyes elnevezés szerinte a „lex józan ész” avagy a „lex tisztesség”. Most nem tudom, hogy a „józan ész” Kósa szinonímája, a „tisztesség” pedig Semjéné, vagy fordítva. Csak hogy össze ne keverjem.
Mindegy, az már világos, hogy ha én zaklatom ilyen módon őket, kérdezgetek, gyülekezem, szájamra veszem családtagjaikat, kaphatok két évet. Ebből arra következtetek, hogy ha ők zaklatnak engem, az is két év. Mert a törvény ebben szigorú, bele is írták: „az állam tiszteletben tartja és védi az egyén magán- és családi életét, otthonát és kapcsolattartását”. Nagyon helyes. Akkor tessék szíves végre távozni az otthonomból, ne dumáljanak bele a magánéletembe, abba, hogy milyen családot akarok, kikkel és hogyan töltöm a szabadidőmet! El a kezekkel a könyvespolcomtól, nehogy már legközelebb Hollik és ifjú kereszténydemokratái újabb kedvtelésüknek hódolva felmatricázzák kedvenc szerzőim műveit, ki közülük a „szexi konzervatív”, ki az „ásatag liberális”, ahogy náluk nevezik. Ha mégis, akkor könyvenként két év.
Nincs keresnivalójuk senki hálószobájában (különben két év!), hogy demográfiai kötelezettségeire figyelmeztessék. A tévékészülékemből meg pláne kimászhatnának. Ha éppen mást néznék, zaklatásnak veszem a közbeiktatott bárgyú villámhíradóikat és hirdetéseiket. Két év, két év, két év! Kifelé a fejemből is, ne randalírozzanak ott, nem kérek több agymosást.
A szabadidőm az enyém és a családomé, hagyják tehát békén a kedvenc színházaimat és múzeumaimat, élükön a már általuk kinevezett igazgatókkal. Igenis el akarok járni a Petőfi Irodalmi Múzeumba, és a Frida Kahlo kiállítást is megnézem, ne tessék hülyeségeket beszélni arról, hogy az trockista propaganda. És ha még egyszer megmondják, jó magyarként kinek kell drukkolnom egy meccsen, az is két év, előre szólok! Ahhoz sincs semmi közük, hogy szeretem-e a focit, ne jellemezzék hát a lapjukban a „szipogó, szemüveges, beesett vállú liberális kukac minősített eseteként”, az „egyre szűkülő és öregedő haladó szekta” tagjaként, aki nem futballrajongó.
Az meg végképp a magánéletembe való illetéktelen behatolás, személyes zaklatás, méghozzá hatalmi eszközökkel (minősített eset!), amikor másodrendűnek nyilvánítanak, ha nem vagyok hívő. Ha nemcsak a keresztény kultúrát védelmezem, vagy amit ők annak neveznek, hanem általában a kultúrát, a felvilágosodásét,a szabadgondolkodókét, ne adj isten még a 68-asokét is. Ha olvastam Marxot és Lukácsot, ahogy az „öregedő haladó szektában” már csak szokás. Nem is tudom, ez már együtt hány év a magánszférámat sértő zaklatóknak.
És nehogy félreértsék: nem arról beszélek, hogy hány évig kell kormányon maradniuk.