Szégyelljék magukat a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók, és egyáltalán mindenki, aki az utóbbi időben béremelést kapott. Ezt ugyan nem mondta a parlament gazdasági bizottságának fideszes elnöke, de szavaiból ez nyilvánvaló. Az átlagbérek ugyanis 50 százalékkal nőttek, viszont szegény parlamenti képviselők - eddig - egy fillér pluszt sem kaptak. Azok meg, akik igen, egy szót sem szóltak, nem mentek az utcára tüntetni miatta, petíciókat sem írtak, egyáltalán: eltűrték ezt a szörnyű igazságtalanságot.
És most ne tessék azzal jönni, hogy az Országház üléstermében - igaz, ritkán, de mégiscsak - ülő politikusok fizetése a mostani emelés előtt is sokkal több a pedagógusokénál, meg az egészségügyi dolgozókénál. Munkájuk fontosságát kell nézni. Hiszen a törvényhozók az egész országért viselnek felelősséget. Nekik kell megóvni a biztonságot - minden területen -, s gondoskodni arról is, hogy hazánk legfőbb vezetője mindig jól érezze magát, miután bármilyen elképzelését gond nélkül megszavazzák.
Igen, tény, hogy a pedagógusok viszont a jövő nemzedékekért felelnek, az egészségügyi dolgozók pedig sokat tehetnek a nemzethalál elkerüléséért. Ennek emlegetése azonban nyilvánvalóan demagógia, csak arra szolgál, hogy fokozzák az ellenzék által már amúgy is keltett rossz hangulatot. Ehelyett barátkozzunk meg a már említett Bánki Erik érvelésével, miszerint a képviselők bérének - számítása szerint - 16,5 százalékos emelését nem lehet nem mértéktartónak nevezni. És tényleg, hol van ez az átlagbérek nagyarányú növekedésétől? Miközben azt is figyelembe kell venni - már legalábbis a bizottsági elnök szerint -, hogy az Országgyűlés tisztségviselőinek tiszteletdíja az általuk vállalt munkával arányosan alakul, ami megfelel a korábbi és a nemzetközi gyakorlatnak is.
Felesleges háborogni. Ideje tudomásul venni, hogy a kassza kulcsa éppúgy pártunknál és kormányunknál van, mint a döntések joga. Megtehetnék azt is, hogy senkinek sem adnak, csak maguknak. De ők nem ilyenek.
Igazi demokraták vagy mi.