Ráth-Végh Istvánnak van egy igen plasztikus leírása arról, hogy a Napkirály udvarában mi erőfeszítést tettek a hölgyek és az urak annak érdekében, hogy tisztának tűnjenek. Literszám locsolták magukra a parfümöt, vastag púderréteggel fedték az arcukat és a kezüket, pántlikákkal emelték meg a hajukat. Amúgy persze mosakodhattak volna is.
Ez a tiszteletlen párhuzam jutott most eszembe, amikor az Emberi Erőforrások Minisztériuma 30 milliárd forinttal készül elősegíteni a magyar egyetemek előbbre jutását a nemzetközi felsőoktatási rangsorokban. Hiszen akárhogy szépítjük is, ez a 30 milliárd púderre és parfümre fog elmenni: a magyar intézmények ezen a pénzen fognak olyan kapcsolatrendszert vásárolni, amelynek eredményeképp talán több közös projektbe, nemzetközi kutatásba vonják be az oktatóikat, így emelkedik a publikációik és konferencia-előadásaik száma, javul az idézettségi indexük. Mindez pedig - sóhajt a remény - majd feltornássza a folyamatosan lejjebb bucskázó egyetemeket a listákon.
Amúgy volna más módszer is. Tudják, mennyi ez a 30 milliárd? Nem stadionban számolva, hanem a felsőoktatás számaival mérve. A 2019-es költségvetés tervezetében 567 milliárddal szerepel ez a fejezet, amiből a sokéves tendencia alapján 200-nál kevesebb jut majd a 27 hazai intézmény napi működésére, magyarán bérre, eszközökre. A többi pénz beruházásokra, programfinanszírozásra vagy épp - mert pünkt ide sorolták - a mesterséges megtermékenyítés támogatására megy el. A 30 milliárd tehát egy hatalmas összeg. Púderre különösen.
Van abban valami abszurd, hogy a parraghi oktatási elveket megvalósító Orbán-kormányok kilencedik éve gyepálják, szikkasztják a felsőoktatást, aztán amikor észreveszik, hogy elérték a céljukat, akkor ijedten megpróbálják szépségflastrommal elfedni az eredményt. A lényeg azonban mit sem változik majd ettől.