A csapat és ön is nehéz perceket élt át a végén.
Így van, a hajrában három komoly helyzet is kialakult a kapunk előtt. Az elsőt védtem, a luftnál viszont nem sok mindent láttam, csak azt reméltem, hogy valahogy elakad bennem a labda. A kapufás lövésbe beleértem, de szerencsére a játékvezető ezt nem látta, így kirúgással jöhettünk.
Marko Nikolic jobb játékot várt a visszavágótól, ez nem valósult meg.
Az biztos, hogy nem erre gondolt a mester. Meg kell találni a probléma okát minél hamarabb és sürgősen változtatni kell bizonyos dolgokon, hiszen a csapat jelen pillanatban nem éles, kissé fásult. Összességében ez valahol érthető, mert a rövid szünet után volt egy nagyon kemény felkészülésünk. Most az a lényeg, hogy megvan a továbbjutás, remélem hamarosan elkezdünk kicsit frissülni, mert a hétvégén a bajnoki rajt miatt szükségünk lesz jobb játékra, meg aztán a BL-ben is folytatjuk a következő héten.
Tudna pozitívumot kiemelni?
Ebben a helyzetben pozitívumot nehéz kiemelni, talán csak azt tudnám mondani, hogy ennél rosszabbul aligha fogunk játszani – nem is szeretnénk. Ami erőt adhat, az az, hogy sikerült behúzni egy olyan párharcot, ahol ha a szívünkre tesszük a kezünket, nem mi voltunk a jobbak.
Mennyire érezték a pályán a névváltoztatás miatt bojkottáló ultrák hiányát?
Természetesen feltűnt, hogy nem jöttek ki, hiszen ha normál hangnemnem beszélt az ember, akkor is lehetett hallani minden szót, sokszor szinte teljes csend volt a stadionban. A kilátogatók néha megpróbálták hallatni a hangjukat, itt voltak és támogattak minket, köszönjük nekik, de nagyon hiányoztak az ultrák.
