Oroszország mindinkább Kína felé fordul azóta, hogy az országgal szemben az Európai Unió a Krím bekebelezése után, 2014 tavaszán büntetőintézkedéseket vezetett be. Ezek azonban nem hozták meg a várt hatást, csak azt érték el, hogy Oroszország más piacokat keressen. 2015-ben Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök ezzel kapcsolatban kijelentette: „gazdasági szempontból az országot arra kényszerítették, hogy aktívabban működjön együtt ázsiai országokkal”. Majd azt is hozzátette, éppen emiatt hálásak is azoknak az államoknak, amelyek a büntetőintézkedések bevezetése mellett döntöttek.
Ezt a szorosabb együttműködést a számok is alátámasztják – jegyzi meg a Die Welt. Ma már Kína Oroszország legfontosabb külkereskedelmi partnere, Németországot taszította le a trónról. Természetesen Berlin azért így is jelentős partner maradt, hiszen 2017-ben 50 milliárd dollár volt a kereskedelem összértéke. Az orosz külkereskedelem 8,6 százaléka Németországgal folyik. Peking esetében azonban rendkívül szembetűnő a gyarapodás. Kínával már a külkereskedelem 10,5 százaléka zajlik, miközben ez az arány 2013-ban még 6 százalékos volt. Oroszország 48 milliárd dollár értékben importált Kínából, ez a duplája a Németországból származó behozatalnak.
Kína azért még nem versenyezhet az egész Európai Unióval, hiszen az orosz külkereskedelem 45 százaléka továbbra is az EU-val zajlik. Ugyanakkor néhány éve az arány még 50 százalék volt, így a csökkenés e tekintetben is szembetűnő.
A hitelfelvétel, illetve más pénzügyi tranzakciók esetében is egyre kevésbé fontos a nyugat szerepe Oroszország számára, bár ez az átállás enyhén szólva nem halad túl gyorsan. Bár Moszkva már a szankciók elfogadása után azt közölte, gyorsan sikerül szoros pénzügyi kapcsolatot kialakítania az európaiak helyett kínai bankokkal, sok szakértő ezt meglehetős kétkedéssel fogadta. Már csak azért sem, mert – amint az orosz ipari és vállalkozói szövetség elnöke, Alexander Sohin még 2014-ben a Die Weltnek elmondta – az orosz és a nyugati bankok közötti kapcsolat évtizedek alatt alakult ki. Ahhoz tehát, hogy Moszkva kínai pénzintézetekre álljon át, szintén hosszú évekre van szükség már csak amiatt is, mert az ezzel kapcsolatos döntés az ázsiai bankoknál sem történik meg egyik napról a másikra. Kína az orosz vállalatok külső adósságának mindössze hat százalékát finanszírozta az elmúlt évben, miközben Nagy-Britannia, Ciprus és Németország összesen 38 százalékot mondhat magáénak – derül ki az orosz hitelminősítő, az AKRA adataiból.
A Kreml azonban továbbra is bízik az áttörésben, és ennek fontos szakasza lehet a júniusban, az állami Vnyesekonom Banknak nyújtott 9 milliárd dollár értékű orosz hitel. Ezzel az összeggel finanszírozzák majd az új kínai selyemút oroszországi beruházásait. A tervek szerint összesen 70 közös projektet finanszíroznak majd vele. A beruházás elvben mindkét félnek jó. Kína kiépíti oroszországi pozícióit, Moszkva viszont még több kínai beruházást remél. E tekintetben azért jelentős Peking lemaradása. Miközben az Európai Unióhoz fűződik a külföldi beruházások 50 százaléka Oroszországban, Pekingre kevesebb mint egy százalék esik az orosz jegybank adatai szerint. Összesen valamivel több mint 10 ezer dolláros beruházásról van szó. Oroszország ennek körülbelül az egytizedét fekteti be Kínában.
Peking különösen nagy érdeklődést mutat egyes oroszországi szektorok iránt. Kiváltképp az állam nyersanyagkincsei jelentenek komoly vonzerőt a kínai befektetők számára. Igaz, ezt Oroszországban nem hallják túlságosan szívesen. És itt jön képbe az, hogy a kínai érdeklődésnek vannak árnyoldalai is. Nyugaton nem egy példa volt arra, hogy a kínaiak erőszakosan vásárolták fel cégek részvényeit, és ez a jelenség Oroszországban sem ismeretlen. Moszkva eddig sikeresen akadályozta meg, hogy az ázsiaiak felvásárolják az orosz cégek részvényeinek többségét, ugyanakkor Peking törekvése teljesen egyértelmű. A kínai olajvállalat, a Sinopec, valamint a selyemút alap már 10-10 százalékot vásárolt fel az orosz gázfeldolgozó és vegyipari vállalat részvényeiből. A folyékony gázszállítással foglalkozó Yamal LNG vállalat esetében pedig ez az arány már összesen 29,9 százalék.
Kína és a Rosznyeft állami olajvállalat viszonya nem új keletű. Az ázsiaiak már 2004-ben milliárdos nagyságrendű összeget fektettek az akkor még ismeretlen cégbe. A pénzösszeg is segített a vállalatnak abban, hogy jelentősen növelje olajexportját. 2013-ban a kínaiak 25 éves lejáratú szerződést kötöttek a céggel, összesen 270 milliárd dollár értékben. Ennek nyomán megduplázták a Kínába irányuló olajexportot. Előzőleg Szaúd-Arábia volt az ázsiai ország legfontosabb olajbeszállítója. 2017-ben az orosz olajexport 23 százaléka irányult Kínába.
A két állam külkereskedelmében azonban a 2014-es év jelentette a legnagyobb áttörést, amikor a kínaiak gázszállításról kötöttek megállapodást a Gazprommal. A jelenleg építés alatt álló gázvezeték a tervek szerint 2019-től már évi 38 milliárd köbméter gázt szállít majd Kínába, 30 éven keresztül. Ez ugyan kisebb a németországi exportnál (53 milliárd köbméter), de nagyobb a Törökországba irányulónál, pedig eddig Ankara a Gazprom második legnagyobb felvevőpiaca.
Kína tehát évről évre egyre fontosabb partner. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy Moszkva és Peking mind a mai napig némi bizalmatlansággal tekint egymásra. Szó sincs kölcsönös barátságról, kapcsolat alakult ki.
