– Öt évig tűrtem, a párom általában ököllel vert, a végén bottal, akkor megszöktem – mesélte Katalin, aki kilenc hónapja él a kaposvári Borostyánvirág Anyaotthonban. – A két gyerek volt a veszekedések alapja, nem az élettársam az apjuk, és ezt nehezen viselte. Mindenbe belekötött, nem tudtam jót csinálni otthon, de tűrtem, mert nem volt hova menni. Aztán a végén ide menekültem.
Azt már Bíró Dániel, az otthon nemrégiben Twickel-Zichy Mária Terézia Alapítvány által kitüntetett vezetője tette hozzá, hogy a fiatal nő nyolc év alatt másodszor került be hozzájuk két gyermekével, és korábban is kapcsolati erőszakból menekült a Borostyánvirágba. Ahogyan a 17 éves Terézia is, aki egy somogyi településen unta meg élettársa – féltékenységből eredő – ütlegelését. Három év után kereste fel a krízisközpontként is működő anyaotthont, és már ott szülte meg kisfiát, a most öt hónapos Attilát.
– Szerettem – indokolta röviden, miért is tűrte éveken át párja bántalmazását, de úgy tűnik, sikerült kilépnie a kapcsolatból, mert amint lejár az ideje az otthonban, valamelyik baranyai településre akar majd költözni.
Krízisközpontból másfél tucat lehet úgy 200 férőhellyel, ami komoly előrelépés a kétezres évek közepe óta, amikor is nyolc helyen mindössze 60 gondozottnak jutott menedék. Ami még a kapcsolati erőszak óriási hazai látenciájához képest is elenyésző. Pedig az elmúlt években javult a helyzet, legalábbis sokkal több eset lát napvilágot, és ez a szakemberek szerint nem a mind jobban elharapózó erőszaknak, sokkal inkább az ügyeket felvállaló nőknek köszönhető.
– Mindez a tizenöt-húsz évvel ezelőtt elkezdett prevenciós munka hatása – magyarázta Bíró Dániel. – Felnőtt egy generáció, mely sokkal inkább tisztában van a családon belüli erőszak fogalmával, mint az idősebbek, nem véletlen, hogy a 25-30 éves korosztályból jóval több esetre derül fény, mint a többiben.
– A szakma eddig is tudta, minden társadalmi rétegben jelen van a kapcsolati erőszak – tette hozzá a Borostyánvirág vezetője –, sok esetben azonban az anyagiak segítettek valamelyest megoldani a problémákat, hiszen az áldozatnak nem kellett bejönnie hozzánk, el tudott menni egyedül albérletbe. Persze ideális esetben, hiszen a családon belüli erőszak általában teljes anyagi és kapcsolati elszigeteléssel jár, vagyis az áldozatnak nem marad semmiféle hátországa, minden szempontból kiszolgáltatottá válik.
A szakemberek szerint az ilyen helyzetbe került nők igencsak nehezen lépnek, a radikális döntést, vagyis a kilépést a kapcsolatból sokszor csak akkor vállalják, amikor úgy érzik, gyermekük is veszélybe kerül. Vagy éppen a fizikai bántalmazás átlép egy bizonyos szintet. A kaposvári otthonban például akadt olyan anya, aki a pofonokat évekig tűrte, s csak akkor hagyta ott párját, amikor az kapanyéllel kezdte verni. Más nőt svéd fejszével vert össze férje – az ügyben könnyű testi sértés miatt indult eljárás, amely aztán végül emberölés kísérletére módosult.
– Évente úgy 150 nőt és gyereket tudunk befogadni, ami a 34 férőhely esetében azt jelenti, úgy négyszer cserélődik a létszám – jegyezte meg Bíró Dániel. – Az ellátottak nagyjából 85 százaléka kapcsolati erőszak áldozata, a többiek valamilyen szociális probléma miatt kerülnek be. Jelenleg 30 család várólistás, természetesen nem krízishelyzetben lévők, hiszen ők soron kívül, szinte azonnal jöhetnek. Az
új törvény lehetővé teszi, hogy 30 kilométeres körzetben külső férőhelyekkel bővítsük az intézményt, így a terveink szerint, ha lesz rá forrásunk, vásárolunk néhány házat a város környékén, ahová olyanokat tudunk befogadni, akik nem szorulnak napi ellátásra. Például kilakoltatták őket, vagy hirtelen megszűnt az albérletük. Emellett tervezzük egy titkos menedékház megnyitását is, melyre szintén nagy az igény: ha minden jól megy, hamarosan hét ilyen lesz az országban.
Mindez persze komoly pénzbe kerül, a szociális terület pedig híresen kevésből kell, hogy gazdálkodjon. A Borostyánvirág éves költségvetésének nagyjából 60 százalékát fedezi az állami normatíva, a többit a fenntartó alapítványnak kell előteremtenie.
– Indulunk pályázatokon, akadnak támogatóink, de a legnagyobb szeletet az átlagemberek adományai jelentik – állította az intézmény vezetője. – Nekik köszönhetően nyitottuk meg az adományboltunkat,
ahol jutányos áron értékesítjük a számunkra helyben nem hasznosítható felajánlásokat, a befolyt összeget viszont teljes egészében a működésre tudjuk fordítani. Ha évi 1-2 millió forint összejön így, nekünk már óriási segítség.
Nemrégiben egy szakmai konferencián elhangzott: öt tucat szociális munkás jön ki az egyetemekről, húsz éve még intézményenként diplomáztak fele ennyien. A pálya népszerűtlenségének továbbra is egyik oka az alacsony fizetés. Bár az elmúlt években ezen a területen is volt elmozdulás, a közalkalmazotti bértábla alapján egy pályakezdő diplomás bruttó bére 180,5 ezer forint.
– A törvény előírja, milyen végzettséggel lehet dolgozni az otthonban, azaz nagyon nehéz képzett szakembert felvenni – mondta Bíró Dániel, aki szerint a jelzőrendszer tagjainak, a rendőröknek, a gyermekvédelmi és családsegítő szolgálatok szakembereinek képzésére is komoly szükség van, hogy időben ki tudják szűrni a problémát.
Emellett a társadalmi gondolkodásmódnak is változnia kellene, ne mondhassa senki, hogy egy pofon belefér: komoly hátrányt kell ledolgozni ez ügyben, ugyanis felmérések szerint minden ötödik gyerek látta már verekedni a szüleit, ám aki így nő fel, jellemzően nem alakul ki benne gát, hogy alkalomadtán ő is üssön. Vagy természetesnek veszi, hogy ütik.
