Nem teljesen úgy alakult Orbán Viktor miniszterelnök berlini látogatása Angela Merkel kancellárnál, amint azt a magyar kormányfő eredetileg remélte. Németországban ugyanis nem ez a vizit keltette a legnagyobb érdeklődést, hanem Horst Seehofer belügyminiszter és Sebastian Kurz osztrák kancellár találkozója. Kiderült ugyanis, hogy mindössze három hét után máris szétesett a München, Bécs és Róma által alkotott „hajlandók tengelye”, ami egy a menekültügyi politika szigorítását óhajtó populista koalíció megalakítását vetítette előre. Csakhogy a CDU és a CSU hét eleji megállapodása kifejezetten hátrányosan érinti Ausztriát, hiszen a német határőrök visszafordíthatnak Ausztriába menedékkérőket, Bécs válaszként megerősítette déli határa védelmét.
Miközben a magyar kormánypárti sajtó arról cikkezett, hogy egy nagyon megerősödött Orbán Viktor tárgyalt egy nagyon meggyengült német kancellárral, a valóságban Angela Merkel nagyon is határozottan beszélt a magyar kormányfővel. A német kormányválsággal ráadásul éppen Merkel pozíciói erősödtek meg, a belső konfliktusok által megosztott CSU-val szemben, és az is bebizonyosodott, a magyar miniszterelnök számára inkább továbbra is csak vágyálom, hogy az Európai Unió meghatározó erejévé váljon. Sőt, egyelőre Kurznak sem osztottak lapot a jövő Európájában, bármennyire szerette is volna.
A találkozót követő sajtóértekezlet viszonylag békésen zajlott, de az egyértelmű üzengetések sem maradtak el. Hamar bebizonyosodott, hogy a menekültpolitika kérdésében jottányit sem közeledtek az álláspontok. Orbán Viktor ugyanis kijelentette, Magyarország nem hajlandó fogadni azokat a menekülteket, akiket a dublini szabályok alapján küldenének vissza az országba, mert itt regisztrálták őket először az EU-ban. Magyarország nem is érzi felelősnek magát a menedékkérelmek feldolgozásáért – tette hozzá a magyar miniszterelnök.
Mindez azonban azt is jelenti, hogy nemcsak Seehofer és Kurz, hanem a CSU elnöke és Orbán között sem lehet szó igaz barátságról. A német belpolitikai válság ugyanis eredetileg abból indult ki, hogy Seehofer – Merkel beleegyezése nélkül – már a határon vissza kívánta fordítani az összes olyan bevándorlót, akiket már más uniós tagországban regisztráltak. Csakhogy a magyar miniszterelnök Angela Merkel közös európai megoldását sem támogatta menekültügyben. (Andrej Babis cseh miniszterelnök nyíltan Merkel mögé állt.)
Orbán ugyanakkor megjegyezte, „máshonnan nézzük és máshogy látjuk a világot Angela Merkellel, de szoros együttműködésre törekszünk Németországgal”, ami ugyan nyilván roppant megnyugtató volt Angela Merkel számára, ám ez elsősorban nem Berlin, hanem Magyarország érdeke, hiszen Németország a legfontosabb külkereskedelmi partnerünk. 2016-ban ugyanis a kivitel értéke 93 milliárd euró volt, az importé pedig 83,1 milliárd.
A magyar kormányfővel szemben a kancellár kezdetben inkább arra próbált koncentrálni sajtóértekezletén, ami összeköti a két államot. Hangsúlyozta, az unió külső határai védelmét és a migráció okainak kezelését illetően egy véleményen vannak, de az utóbbi időben „másként ítélik meg a helyzetet”. Ugyanakkor később a német kancellár nem fukarkodott a bírálatokkal.
Megjegyezte, a német kormány – szemben a magyar miniszterelnökkel – úgy véli, Európa nem engedheti meg magának, hogy ne figyeljen oda a bajba jutott menekültekre. Orbán erre azzal válaszolt, „sértő számunkra, ha Németország azzal vádol bennünket, hogy nem voltunk szolidárisak”, szerinte ugyanis a szolidaritás azt jelenti, hogy a magyar határőrök több ezer bevándorlót küldtek vissza a határról, olyanokat, akik Németországba utaztak volna tovább. Ezért szerinte Berlinnek éppen hálásnak kellene lennie Magyarországnak, szerinte különben naponta 4000-5000 menekült menne Németország területére. „Ezt nevezik szolidaritásnak” – jelentette ki, bár az nem került ki, hogy az adatokat honnan vette, hiszen azóta érkezik érezhetően kevesebb menekült Németországba, hogy 2016 márciusában létrejött Törökországgal a menekültügyi megállapodás.
Ez egyébként a döntő különbség Berlin és Budapest véleményében. Míg Merkel a menekültpolitikát illetően a humanizmust helyezte előtérbe, ez a szó ismeretlen a magyar kormány számára. Orbán nem tett említést arról, hogy Németország 2015-ben 890 ezer, 2016-ban 280 ezer, 2017-ben pedig 186 ezer menekültet fogadott be.
A német kancellár több humanizmusra szólította fel Magyarországot a menekültpolitika kapcsán. Megjegyezte, az ország valóban a schengeni határt jelenti, ez azonban – mint a Die Zeit tudósításában megjegyezte - nem jelenti azt, hogy a menekültekkel szembeni erődítménnyé váljék. A kancellár kifejtette, „Európa lelke a humanizmus”, ez az üzenet azonban aligha jutott el a magyar miniszterelnök tudatáig. Orbán a kereszténységet permanens harcnak gondolja, a humanizmus számára mintha ismeretlen fogalom lenne.
A Der Spiegel kiemelte, hogy ez volt Orbán Viktor első látogatása Berlinben 2014 májusa óta, és a magyar miniszterelnök „hosszú évek óta Merkel menekültpolitikájának legnagyobb bírálója”. És valóban, a sajtóértekezlet nyílt vitába torkollott a migrációs politika ügyében. Míg azonban Merkel megoldásra törekszik ebben a kérdésben, s közös nevezőre próbálja hozni az EU tagállamait, a magyar miniszterelnök álláspontja ezúttal sem vált teljesen világossá. Ismét kijelentette, elutasítja a menekültek befogadását, de semmiféle hosszabb távú víziót, megoldást sem vázolt fel a menekültkérdést illetően.
Mindemellett más témák is szóba kerültek. Merkel végig kimért, néha szívélyes is volt, „kedves Viktorként” szólította a magyar kormányfőt, és „nagyon emberi viszonyról” beszélt a két ország között.
