Magyar idő szerint hétfő kora este érkezett hír arról, hogy életben megtalálták azt a tizenkét, 11 és 16 éves kor közötti thai fiú, és a 25 éves edzőjük, akik kilenc napja tűntek el a thaiföldi Tham Luang barlangban. A tartomány kormányzója, Narongsak Osottanakorn megerősítette a hírt.
A futballcsapat és az edzőjük múlt szombaton indult kirándulásra. A hirtelen jött eső azonban elöntötte a járatokat, és foglyul ejtette őket. A keresésük még aznap este megindult, a hadsereg katonái, a tengerészet búvárai, rendőrök és külföldi önkéntesek érkeztek a helyszínre, számuk idővel meghaladta az ezret. A mentőcsapatok munkáját nehezíti az állandó esőzés, amely folyamatosan víz alatt tartja a helyenként nagyon szűk járatokat, de olyan rész is van, ahol a sáros víz öt méter mélyen lepi a barlangot annak ellenére, hogy több tucat szivattyúval óránként tízezer litert távolítanak el.
Azt is keresik, hogyan lehet felülről járatot fúrni a tartózkodási helyükre, illetve olyan természetes lefolyót, „kéményt” találni, amin keresztül elérhetők a bajba jutottak. A barlang a bejárati szakasz után egy kilométerrel T alakban kétfelé ágazik, a baloldali ágban néhány száz méter után sejtették azt a „Pattaya Beach” nevű termet, ahol a fiúk lehetnek. A helyet nehéz megközelíteni, mert több rövidebb, teljesen vízzel lepett járaton kell átjutniuk a búvároknak, majd ezek után egy több száz méter hosszú meredek emelkedőn kell felkapaszkodniuk a 20-30 kilogrammos felszereléssel, ami után újabb vizes járat következik.
A családok, barátok, az iskolatársak napok óta virrasztanak, imádkoznak a bejáratnál.
A legnagyobb ellenség a reménytelenség lehetAz esettel kapcsolatban Adamkó Péter a Magyar Barlangi Mentőszolgálat riasztásvezetője a Népszava kérdésére elmondta: bár a mentésben résztvevő amerikai Navy SEAL emberei felszerelése és az amerikai búvároké is nagyon modern, de ők tengerészbúvárok. Arra vannak felkészítve, tiszta vízben, nyílt tengeren, akár igen nagy mélységekbe merüljenek. Zárt térben, a sáros vízben, ahol látótávolság lényegében nincs, nehezen mozognak. A barlangi mentéshez külön felkészültség kell.
Az, hogy felülről próbálnak lejáratot fúrni, nem példa nélküli, így mentettek meg 2010-ben Chilében 33 bányászt, akiket egy 66 centiméteres átmérőjű, újonnan fúrt járaton keresztül leeresztett kapszulában húztak fel 600 méter mélyből. De ők gyakorlott bányászok voltak, volt elég terük, levegőjük, és a mentők pontosan tudták hol vannak.
A szolgálatnak is volt hasonló esete, 2002-ben 118 óra elteltével sikerült egy vízzel telt barlangból kihozniuk egy bent rekedt kutató búvárt: egy alagutat fúrtak hozzá.
A barlangban rekedteknek általában két ellenségük van, a hideg és a kiszáradás. Előbbi azon a területen, ahol ők vannak nem jelent olyan veszélyt, mint nálunk, ahol 4-10 fok között van a mélyben a hőmérséklet, ott lehet akár 20-25 fok is. A sáros vizet, ha kell, megszűrhetik valamilyen ruhadarabbal. A gondot az élelem hiánya okozhatja, a fényképekről nem úgy tűnik, hogy huzamosabb idejű bent tartózkodásra készültek. Kérdés, hogyan bírták az idáig eltelt kilenc napot. A legnagyobb ellenségük a reménytelenség lehet, hiszen mindeddig semmilyen jelzést nem kaptak arról, hol tartanak a mentésükre tett kísérletek. Azt is csak remélni lehet, hogy együtt van a csapat, menekülés közben nem szakadtak több felé.
