A mumbai viktoriánus és art déco épületegyüttest és a németországi egykori viking helyszínt, Haithabu városát és Danevirke középkori dán sáncrendszert szombaton vette fel az UNESCO illetékes bizottsága a világörökség listájára a bahreini Manámában zajló konferenciáján.
Az értékelés szerint „különleges, univerzális értéke” miatt került a világörökségek közé a csaknem 100 épületből álló indiai épületegyüttest. Mumbai (az egykori Bombay) a 19. században egy különösen nagyratörő városépítési projekt részeként újult meg. Viktoriánus-neogótikus stílusban emeltek középületeket, ezek később kiegészültek az indiai dizájnt és az art déco világát egyedülálló stílusban összefogó épületekkel. A két különböző stílusú épületcsoport Mumbai modernizálódásának különböző fázisait jelképezi - közölte az UNESCO.
A ma Németország Schleswig-Holstein tartományának területén fekvő Haithabu egykori viking város, a vikingek legjelentősebb kereskedelmi központja, valamint a fontos kereskedelmi útvonalak védelmére létrehozott Danevirke középkori sáncrendszer. Ezek a helyszínek a viking korszak és kulturális tradícióinak egyedülálló szemtanúi - áll az indoklásban. Ezzel 43-ra emelkedett a németországi helyszínek száma a listán. A sáncrendszer és a városa Észak-Európa legfontosabb régészeti emlékei közé tartoznak. A Danevirke a középkorban földsáncokból, falakból, árkokból álló, cölöpsorokkal megerősített védelmi vonal volt, amely a dán birodalom határait védte. Haithabu a 9-11. században Észak-Európa egyik legjelentősebb kereskedelmi központja volt. A Frank és a Dán Birodalom között, az Északi- és a Keleti-tenger közötti egyik legfontosabb útvonalon feküdt. 1897-ben fedezték fel újra, 1900 óta végeztek itt ásatásokat. Gazdag régészeti lelőhely, ezáltal a viking kor kutatása szempontjából a legjelentősebb helyszín - közölte az UNESCO.
Pénteken már felkerült a világörökségi listára egy szaúdi, egy kenyai és egy ománi helyszín. Ezek közül a Szaúd-Arábia keleti részén fekvő, pálmafáiról híres al-Ahsza oázis már az ötödik szaúdi helyszín a listán. A bizottság az ősi ománi Kalhat pályázatát is elfogadta. A várost 1100-ban alapították, s egykor az Indiai-óceánhoz vezető egyik jelentős kereskedelmi útvonal fontos állomása volt. A mintegy 500 éves kenyai Thimlich Ohinga egykor kőből épült, de ma már csak a romjai láthatók. A kenyai Nemzeti Múzeumok Alapítványa szerint a térségbe a 15. és 19. század között érkeztek betelepülő közösségek, amelyek az évszázadok alatt folyamatosan formálták a település szerkezetét.
