Bár még nem látszik tisztán, a magyar kormányfő alighanem saját csapdájába esik, amikor a menekültkérdésre alapozva próbálja megkerülhetetlenné tenni magát az európai politikai porond jobboldalán. Magyarországon van ellenségkép – Soros György és "civil bandája" –, van menekültellenes propaganda - amire építve kétharmados választási győzelmet lehet aratni –, van félelem és van hülyeség az eldobott szalámis zsemléig, csak mint a Neue Zürcher Zeitung éles szemmel észreveszi, amit mi az Elbától keletre látunk: menekült nincs. Hogy ebben most mekkora szerepe van a szerb határon felhúzott – az európai határokhoz mérten nyúlfarknyi – gyodának és mekkora a menekülteket elriasztó propagandának, vagy az Unió és Törökország közötti egyezségnek – más kérdés.
A magyar kormányfőt és a menekültkérdésben gyakorlatilag érintetlen visegrádi csoportot mindenesetre nem hívták meg a vasárnapi brüsszeli minicsúcsra, amely – ez is tény – Orbán vétó-sikoltozásának hiányában is alig hozott valami reményt. A találkozót, amely az e hétre tervezett rendes uniós csúcsot lett volna hivatott előkészíteni, Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnök hívta össze – kapott is érte Budapestről, mert „túllépte hatáskörét” –, bár valójában ez csak technikai szerep volt. Az ötletgazda a német kancellár, aki maga is belpolitikai harapófogóba szorult, ultimátumot kapott Horst Seehofer CSU-elnök belügyminisztertől, aki akár a CDU-CSU koalíciót is felmondaná, ha nem sikerülne valamit a halott dublini egyezmény helyébe ültetni. Hogy ezt a fenyegetést német belpolitikailag mennyire lehet komolyan venni, hamarosan kiderül, de ha Dublin helyett nem sikerül valamit összetákolnia az uniós tagországoknak, az már katasztrofális következményekkel járhat. Főként annak tükrében, hogy a hét végén Erdogan megnyerte a török választást, és erről a „magas lóról” diktálhat a Brüsszelnek a menekültkérdésben is.
A legrosszabb, ami megtörténhet a következő uniós csúcson - s máris szinte biztosra vehetjük -, hogy megint elhalasztják a döntést egy közös, átfogó európai megoldásról. Akkor pedig a magyar kormányfő látszólagos „győzelmével”, amely minden összeurópai megoldást megvétóz, Horst Seehofer lezárhatja a német határt, hogy visszafordítsák Ausztriába a menekülteket, minek következtében – mint Sebastian Kurz osztrák kancellár már jelezte – Bécs lezárja a Brenner-hágót. Amivel gyakorlatilag befellegzett a schengeni rendszernek, az Európai Unió egyik legnagyobb vívmányának, a határok nélküli Európának, az európai polgárok szabad mozgásának.
Ami az egészből tisztán látszik: a nemzetállami pöffeszkedés, amely oly kiválóan szolgálja a belpolitikai hatalmi célokat, gyakorlatilag lehetetlenné teszi az átfogó európai egyezményt, amire amúgy mindenki szerint szükség volna, de amely "szent cél" érdekében nem hajlandó magára venni a menekültkérelmek elbírálásának delegálását vagy a letelepítési kvótákat.
Az európai közösségben most egyénileg mindenki annyira jót akar, hogy az már közösségi katasztrófát sejtet.
