Sem a szakértők, sem az amatőrök nem értenek egyet abban, hogy mi lesz, ha a Nyugat, Amerikával az élén, feladja jelenlegi szerepét a világpolitikában. Mi/ki követheti? Káosz, növekvő bizonytalanság, talán Kína, esetleg Oroszország mint új vezető nagyhatalom? Ki tudja? Ami engem illet, nem félek a Nyugat alkonyától. Már a tizenkilencedik században, nem is beszélve a huszadikról állandó téma volt a nyugati demokratikus eszmék és intézmények meghátrálása, majd bukása. Nem így történt, és nem fog megtörténni most sem.
A huszadik század nagy diktatúrái saját jelentőségüket kidomborítva értekeztek a demokráciák bukásáról és a nagyszerű jövőről. A nácik szerint pompás jövője lesz a szőke, kékszemű népségnek, a többieket pedig vagy megölik, vagy kihalnak. A kommunisták is pompás jövőt ígértek azoknak, akik velük tartottak. Hamarosan eljön annak az ideje - így Hruscsov és nyomában sok-sok elvtárs -, hogy rendszerük utoléri a Nyugatot, és akár több vajat is termel, mint az amerikaiak.
Ezt akkor mondta, amikor még kenyér se volt mindig a moszkvai közértekben. Az év elején ott jártam, kenyér most volt (bár a magyar vagy az amerikai kenyérválaszték azért jobb), de az orosz kormány Ukrajnában „kiharcolt” és megérdemelt büntetése miatt jó minőségű sajt nincs, még vaj sem mindig kapható az egész országban. A Nyugat jobban teljesít. A szovjetrendszer pedig eltűnt a balfenéken.
Igaz, a Nyugat egysége hanyatlóban van, és máris megváltozott – világszerte, a nyugati országokban is – a politikai beszéd tartalma és stílusa. Egyre inkább az az érzésem, hogy a politikusok nagy része már átlépte a Rubicont: nemcsak csúsztatnak, eltúlozva a pozitív teljesítményüket, hanem többet és gyakrabban hazudnak, mint valaha.
Hadd említsek csupán egy kis példát. Amerikai és európai politikusok nyakra-főre a menekültek (migránsok) bűneiről beszélnek. Nocsak, mondják, ha egy sötétbőrű menekült Németországban lop, csal, öl, vagy nemi erőszakot követ el: mi megmondtuk előre, csak ez a Merkel asszony nem hallgat ránk, nem hallgat az okos szóra. Bizony nem, mert ő ismeri azt a tényt, hogy 2017-ben tovább javult a bűnözés statisztikája Németországban. Csökkent az esetek száma! 2016-hoz képest csaknem tíz százalékkal. Legutóbb 1992-ben volt ilyen (aránylag) biztató a bűnügyi mérleg. Pedig az utóbbi 25 évben sokmillió menekült talált otthonra Németországban.
A hazugságok korát éljük. Mint egykori menekült, akit oly bőkezűen segítettek az osztrákok, a németek és elsősorban az amerikaiak ’56 után, különösen azt fájlalom, hogy a magukat többnyire kereszténynek valló álszent, lelkiismeretlen politikusok menekültellenes szívtelenségüket ilyen elképesztő hazugság áradattal párosítják. Erkölcsi hullák ők, akik úgy magyarázzák a bizonyítványukat, hogy össze-vissza hazudnak – az elmúlt héten elsősorban Olaszországban és Amerikában. Jó lenne tudni, támogatóik mikor ébrednek rá, hogy kőszívű politikai szélhámosok áldozatai.
