Sokakat idegesít az óriásplakátokról, sajtóból ömlő Stop Soros!-ozás, mások csak legyintenek a kormányzati agymosás láttán-hallatán, igazából azonban kevesen gondolnak bele: az amerikai üzletemberre kihegyezett, valójában azonban a civil szervezetek elleni kormánypropaganda mennyire megmérgezi a mindennapokat.
„A legrosszabb az egészben, hogy tudom, igazából ebben a formában nincs értelme annak, amit csinálok. Belefásultam, mert ez egy végeláthatatlan harc, s április 8., vagyis a választások után teljesen elvesztettem a hitem. Egy olyan országban, ahol állandóan vegzálják a civileket, mennyi az esély, hogy ez a kezdeményezés kinőheti magát egy szervezetté?” – tette fel a kérdést hétfőn megjelent cikkünkben a kaposvári Pintér Judit, aki évek óta szervezett segély- és ételosztást a somogyi megyeszékhelyen. A sajátjából és mások adományaiból. A szabadidejében.
Kalaplengetést érdemelne, s azt hinné az ember, egy ilyesfajta, érdek nélküli, filantróp kezdeményezés ennyi idő alatt nemcsak hogy meghonosodik, de kiteljesedhet; cégek állnak mögé, esetleg az önkormányzat - utóbbi ha nem is pénzzel, de infrastruktúrájával támogatja majd a civileket. Akikről nehéz lenne azt állítani, hogy ártanak bárkinek is, mégis a legtöbb, amit elérhetnek, hogy nem vegzálják őket. Megannyi menekülteket, hajléktalanokat támogató, emberi jogi szervezet vélhetően örülne, ha ugyanezt elmondhatná magáról, ám a közöny legalább annyira veszélyes, mint a félelem. Ugyanúgy megöli a lelket, elszívja a tenni akaró erőt, gyilkolja a kedvet, akadályozza a kohéziót.
És éppen ez a lényeg: a megannyi apró, civil kezdeményezés maradjon elszigetelt, helyi jelenség, ne épüljenek kapcsolatok, közösségek, hiszen az önszerveződés irányíthatatlan-kontrollálhatatlan. A gondolkodó embernél csak egy veszélyesebb: a gondolkodó tömeg.
