A kilencvenéves bükki füvesember rangos állami kitüntetést kapott születésnapjára, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét. Amikor arról faggatom Szabó Gyuri bácsit zöldellő gyógynövénykertjében, szed-e gyógyszereket, csodálkozva néz rám. „Nekem nem írnak fel gyógyszert, nincs rá szükségem. Egészséges vagyok.” Mértékletes életet él, naponta nyolc csésze gyógyteával tudatosan védi, támogatja szerveit, a fürtős menta jóvoltából a megfázás sem éri utol. Kórházban egyszer feküdt, amikor a műtét elodázhatatlan volt. A gyógynövények betegségmegelőző és gyógyító erejében hisz, de az orvost nem kerüli el, évente egyszer eljár ellenőrzésre… „Az egészségemet a génállományomnak is köszönhetem, de részük van benne a gyógyteáknak, és annak is, hogy itt élek, a jó levegőn. Néha kedvtelésből kapálok, kaszálok még, és figyelek magamra, ügyelek a belső békémre” – magyarázza. Közben végigsimítja tekintetével a húszesztendős levendulatöveket, amelyeket maga telepített. Mutatja az ágyásokban a bársonyos levelű orvosi zsályát, a kakukkfüvet és az illatos szurokfüvet, azaz vadmajorannát – és mindjárt mondja, melyik milyen panaszra jó. Tekintetével követi a fecskék röptét, kiszúrja a szilvalevelet rágó kőrisbogarat, büszkélkedik a bokorra nevelt diófával, figyeli a fatörzsek csavarodását. Magyarázza, melyik a védett palástfű, melyik a cickafark, a női bajok enyhítője. A természetben érzi igazán otthon magát.
„Hatesztendős voltam, amikor beköltözött hozzánk az özvegyen maradt nagymamám. Javasasszony volt, betegek jártak hozzá, mivel a Horthy-korszakban kevés embernek volt pénze orvosra, patikára. Nagymamám, ahogy idősödött, kereste, kinek adja tovább a tudását, amely a szépanyja óta öröklődött a családban. Engem választott, és onnantól együtt jártuk az erdőt-mezőt, aztán a padláson szárítottuk a gyógynövényeket. Nyolc év alatt átvettem tőle a tudást, amit a népi gyógyítók őriztek évszázadokon át. Később elvégeztem a természetgyógyász-tanfolyamot. A gyógyító energiákkal megáldott Bükkszentkeresztet tudatosan választottam. Harminc éve, mióta nyugdíjas vagyok, itt élek” – mondja a füvesember, kinek nevét „cukorteája” révén szinte az egész világon ismerik.
Bükkszentkeresztre szinte naponta érkeznek a csoportok, mi a kisnánaiakkal futottunk össze. Szavaikból kiderül, hogy egyre vonzóbb a természetes gyógymód, aki teheti, gondoz otthon egy kis fűszerkertet. Akadnak, akik a nyakló nélkül szedett pirulák mellékhatásától tartva kortyolnak, mások teakúrával egészítik ki az orvosi kezelést. Időről időre felmerül, hogy a népi gyógyítás kimeríti a kuruzslás fogalmát, hogy tudományosan nem igazolt a hatásuk. Szabó György szerint viszont a népi gyógyászatban használt növények legtöbbje – mint a kamilla, a kakukkfű, a galagonya, a zsurló, a zsálya, az útifű – kiállta az idő próbáját. Az évszázadok során bizonyították gyógyhatásukat, és nincs akadálya, hogy ezt tudományosan igazolják. Vannak persze szabályok: hároméves kor előtt ne itassunk gyógyteát. Akadnak olyan növények, amelyeket hajdan előszeretettel alkalmaztak, de mára tiltólistára kerültek, mert mérgezőek, ilyen a gyöngyvirág, a csattanó maszlag, a farkasalma vagy a bolondító beléndek – utóbbinak neve magáért beszél. „A fehér fagyöngy is lehet mérgező, ha forró vízben áztatjuk, de ha hidegben, akkor nem árt. Idén kemény tél volt, és a falu szélén lakom. Érdekes, hogy egy őz visszajárt a kertembe, és többször belakmározott a kitett, kiáztatott fagyöngyből, de ma is él” – nyugtázza a füvesember.
Bükkszentkereszt igazi hegyi falu. A klímája szubalpesi, a falu határában folyó patakban alpesi gőte él. Kristálytiszta levegője miatt a két világháború közt gyógyüdülőhelyként tartották számon, az orvosok a torokbántalmakra, a tüdő betegségeire ajánlották a „légfürdőkúrát”. A Lófő tisztásra száz nyugágyat vittek ki a betegeknek. Akadt úriasszony, aki az árok mellé heveredett, mert a pesti orvosprofesszor azt mondta neki, itt az árokparton is meggyógyul. Már a pálos szerzetesek úgy érezték: a bükki földsugárzás és a kövek gyógyítanak.
„A beteg minden pénzt megad a gyógyulásért. Tartok olyan krémet, amit magam is drágállok, de a vevők megveszik, mert állítják, csökken a fájdalmuk” – mondja egy egészségbolt tulajdonosa, aki név nélkül kíván szerepelni. Beszélgetőtársam gyógyszertári asszisztens volt, de régóta saját üzletét vezeti, vevőinek tanácsokat is ad. „Az orvos szava szent. A vérnyomáscsökkentőjét senki sem hagyhatja el csak azért, mert gyógyteát kortyol” – magyarázza.
,,Kuruzslás-e a gyógynövényekkel betegségeket kezelni? Ez attól függ, ki végzi!" – mondta Bérci István, a Magyar Étrend-kiegészítő Gyártók és Forgalmazók Egyesülete elnöke. ,,Fontos, hogy megfelelő felkészültséggel, szakértelemmel bírjon, aki a kúrát előírja. Sok mérget tartalmazó gyógynövény létezik, teát is csak olyanból főzzünk, ami garantáltan nem árt! Az étrend-kiegészítő nem helyettesíti a gyógyszert. Előírás, hogy a benne levő gyógynövény hatóanyag-tartalma sem lépheti túl a terápiás dózis alsó határát. Sokan azt remélik, elkerülhetik a gyógyszerek káros mellékhatásait, ha a természet patikájához fordulnak. Ez tévedés, mivel a rosszul választott gyógynövénynek is lehetnek mellékhatásai. A gyógynövényes kezelés komoly felelősség, legjobb, ha azt a fitoterápiában jártas orvos vagy gyógyszerész vállalja. A vényre kapható gyógyszerek és bizonyos gyógynövények kölcsönhatásba léphetnek, erősíthetik vagy gyengíthetik egymás hatását. Mindenkinek azt javaslom, mielőtt kúrába kezd, kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét.”
„Fontos a szakszerűség, és ne higgyük, hogy egy-egy faj csodatevő – magyarázza Pénzesné Kónya Erika, az Eszterházy Károly Egyetem Növénytani és Növényélettani Tanszék tanszékvezető egyetemi docense. ,,Egyéni érzékenység is előfordulhat a növényekkel szemben, és a gyűjtésnek is vannak kockázatai. Némely hatóanyag csak úgy érvényesül, ha a növényt a fejlődésének egy bizonyos szakaszában gyűjtjük. A fűszernövény, az ehető növény és a gyógynövény nem ugyanaz a kategória, utóbbi akár mérgező lehet, ha helytelenül alkalmazzuk.”
