Tudjuk, nem könnyű élő adásban interjúkat készíteni. A szerkesztők odahívnak mindenféle embereket, akikkel szinte futószalagon kell beszélgetni, okosan, meggyőzően. Tanulságos esetek adódnak.
Itt van például a Vasárnapi Újság felelős szerkesztője, Nagy Katalin, akit péntekenként az a megtiszteltetés ér, hogy magának a miniszterelnöknek alákérdezhet. Olyankor a mikrofonállvány szerepére kárhoztatják, nyilván örül tehát, ha igazi interjúra van lehetősége. A minap Keresztes Lóránt Lászlót, az LMP új társelnökét sodorta elé a jószerencse. És kiderült, hogy vannak valódi kérdései. Bár a riporter inkább egy vizsgálóbíróhoz hasonlított, aki nem hagyja, hogy félrevezessék, vagy netán neki nem tetsző válaszokat adjanak. Kínos volt.
Néha meg az a gond, hogy olyan emberekkel kell beszélgetni, akik a politika perifériájára szorultak. Schmuck Andor most azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a főváros V. kerületében elindul egy időközi önkormányzati választáson. Természetesen nagyra törő tervekkel: liftet akar szerezni négy-öt olyan ötemeletes háznak, ahol a lakóknak momentán lépcsőzniük kell. Ám ha már ott van az ATV stúdiójában, a lokális ügyek mellett beszél globális kérdésekről is. Van például terve a Fidesz legyőzésére: be kell lépni az erőterébe, a saját pályáján kell megverni, ha jó dolgokat csinálnak, azokat tovább kell vinni. Szerinte ez a recept a baloldal számára. Magyarázkodása nem kevésbé kínos, mint amikor a rádióban próbálnak lejáratni egy politikust.
Kibicek persze mindenütt vannak, riporterek és interjúalanyok között is. Olyanok tehát, akik mindent jobban tudnak és ha alkalmuk nyílik, el is mondják. Biztos receptjük van arra, miképpen lehet gólt lőni, vagy éppen mattot adni. Nincs kétségük, hogy jól képviselik azt a politikai irányvonalat, amelyet helyesnek tartanak. Bátran kiállnak és megmondják a magukét. Akkor sem adják fel, ha buknak, akár mint rádiósok vagy tévések, akár mint politikusok. Felállnak, leporolják magukat és folytatják, mintha mi sem történt volna.
Óvakodjunk a törpéktől.
