Ma és holnap kétnapos országos tekeréssel lehet ételadományt gyűjteni a hátrányos helyzetű gyerekeknek: a Hello és a Budapest Bike Maffia „Tekerjünk közösen egy közös célért” néven hirdette meg az eseményt. A Vitamin kommandó pedig legközelebb hétfőn este 6-kor kezdi meg a szendvicsek gyártását.
- Azért vagyok itt, hogy csináljak valami értelmeset, segítsek valamiben – válaszolja a miértre a neve elhallgatását kérő ügyész a Budapest Bika Maffia (BBM) szendvicskészítésén. A híradóban látott egy interjút egy rászoruló családnak átadott felújított lakásról, ezt követően kereste meg a civil szervezet Facebook-oldalát. Ő először jött el a Károly körútra, a két, Lyonból két hónapra Magyarországra érkezett önkénteskedő diák viszont már többedszerre. A szendvicskészítők között akad általános iskolás, rádiós műsorvezető, futár, érettségiző diák és nyugdíjas angoltanár is. Hagymát vágnak, kenyeret kennek, majd járják az aluljárókat, tereket és odaadják azoknak, akik elfogadják az ételt.
A fő foglalkozását tekintve mérnök, szabadidejében kamarazenekarban brácsázó Bara Péter, a Civil Rádió műsorvezetője a BBM indulásakor készített interjút Havasi Zoltánnal. Miután mindig volt benne szociális érdeklődés, természetes számára, hogy csatlakozott. A 12 éves Babó András sokszor jön szendvicset készíteni és szállítani. - Azért jövök, hogy jótékonykodjak és biciklizni is nagyon szeretek. Adni jó érzés – meséli. - Nem szoktam erről beszélgetni a barátaimmal, osztálytársaimmal, nem olyan nagy dolog ez – válaszolja. Egyetemista bátyjával jött először, és miután ő azt mondta, hogy jó a társaság, szüleik nem ellenzik fiaik aktivitását.
A 32 éves, mozgáskorlátozott Angéla két hete él a II. János Pál pápa téren. Vidékről érkezett, miután véget ért a párkapcsolata, de Budapesten élő családja nem fogadta be. Leginkább a lakhatás hiányzik, nem ehhez vagyok szokva. Egy hátizsákkal jöttem, a ruháim elkoszolódtak, nem volt hol kimosni, ezért el kellett dobnom szinte mindegyiket. A szüleim meghaltak, a családtagok pedig – bár teljesen önellátó vagyok – talán megijedtek attól, hogy majd segíteniük kell - meséli a történteket. Rehabilitációs intézményekben dolgozott, most megváltozott munkaképességűek számára szervezett munkát keres. Álmodozni már fél, néha mégis saját lakásról és nyugodt párkapcsolatról fantáziál.
László szobafestő. Németországban dolgozott, mire visszajött, a felesége már mással élt, otthona nem volt többé. Az 50 éves férfi most is dolgozik, de fizetése nem elég lakásra, és lelkileg is nagyon rosszul viseli az egyedüllétet. A padon alszom, reggel megyek dolgozni, majd 14 órát állok a létrán. Édesanyám mos rám, de a mostohaapám nem engedi, hogy ott lakjak. A személyimet ellopták, ezért szállóra nem mehetek. Az arcomon lévő zsírcsomóra a kórházban azt mondták, hogy MR felvételt kell készíteni mielőtt bármit csinálnak vele, de időpontot még nem kaptam. Egyre inkább a szememre nő. Olyan helyen dolgozok, ahol minőséget kell festeni. Hogy fessek ha nem látok? El fogom veszíteni a munkámat - mondja.
Angéla és László közös terveket sző a padon töltött éjszakákon. Néhány napos ismeretség után arról beszélgetnek, együtt talán könnyebben boldogulhatnak.
Nagy Péter szeptember óta rendszeresen jön, futár és tajcsi oktató. Meglepte, hogy télen néhányan nem fogadták el az izolációs fóliát, és van, aki a szendvicset is visszautasítja büszkeségből, mondván, a darabonként három forintért eladott italos pléhdobozokból szerzett pénze elég ennivalóra. Orosz Dávid most érettségizik a Közgazdasági Politechnikumban, a középiskolások számára kötelező 50 órás közösségi szolgálat után ragadt itt.
Kalocsai Mária, nyugdíjas angoltanárnő ősszel keresett önkéntes munkát, egy biciklis ismerőse mesélt a BBM-ről. Magántanítványaival gyakran beszélget a projektről és azt állítja, hogy sikerült néhány ember hajléktalanokról kialakított véleményét megváltoztatni. A Margit híd budai hídfőjénél lakó, és befogadott kutyájuk miatt szállóra nem költöző idős házaspárral gyakran beszélget, krimibe illő történetükről és mindennapjaikról sokszor mesélnek neki.
Havasi Zoltán grafikus, kreatív szakember a reklámipart hagyta el a Bike Maffiáért. A Bike Maffia gondolatát az elégedetlenség szülte, meguntam az előítéleteket, a felelősség áthárítását, az egymásra mutogatást – mesél a kezdetekről a civil szervezet vezetője. Fejletlen az itthoni adományozási kultúra, az „ez még jó lesz nekik” szemlélet él: a rászorulóknak szánt levált talpú cipők, hónaljban szakadt pulóverek és szakadt gumijú bugyik, a megalázó gesztusok. A Bike Maffia nem más, mint sok társadalmi vállalkozás elegye. Célja az esélyegyenlőség ideológiamentes, pátosz nélküli elősegítése, társadalmilag hasznos modellek megteremtése, munkahelyek létrehozatala, miközben az önkéntesség menővé válik - hangsúlyozza külön az utóbbi szempontot.
A későbbiekben szeretnénk “social startup”-okat, a projektjeink alapján különböző lábakon álló társadalmi vállalkozásokat létrehozni. A szervezet aktív magja 100 fős, a bringázó önkéntesek között akad pszichológus, tanár vagy épp targoncás is. A projektek nagy része saját ötlet, ebben nagy haszna lehet a kreatív szakmában töltött múltnak – folytatja. A példa ragadós, Debrecenben, Pécsett, Szegeden, Székesfehérváron már működik, Miskolcon most indul a helyi Bike Maffia. Bukarestben is érdeklődnek iránta. Egy Magyarországon tanult és velünk aktívan együttműködő kolumbiai önkéntes pedig létrehozta a szervezetet a dél-amerikai országban, ott, ahol a maffia szó az itthoninál súlyosabb jelentést hordoz. A különböző bike maffiák a saját útjukat járják, nem kell folyamatosan egyeztetniük velünk - mesél a sajátos franchise rendszerről.
Tervezünk egy vendéglátósokat bevonó programot: a résztvevők az árukészletük egy termékére ráírják, hogy az abból származó bevétel hány százaléka adomány. Ha összegyűlik kellő számú vendéglátós, akkor ők szavazhatják meg, hogy az adott időszakban melyik karitatív szervezetet támogatják. Szeptembertől pedig reményeink szerint bebizonyítjuk, hogy a segítségnyújtás is lehet piaci alapú: nyitunk egy kávézót, ahol egy hajléktalan embernek munkát, lakhatást és mentorálást biztosítunk, a profitot pedig visszaforgatjuk - oszt meg kettőt a megvalósítandó ötletei közül Havasi Zoltán.
A Vitamin Kommandó vezetője, Poós Noémi utazási irodában dolgozik, mindig volt benne vágy arra, hogy tegyen valami hasznosat másokért. Ő felelős a heti kétszeri szendvicskészítésért és szállításért. - Bárki eljöhet, bicikliznie sem kell, lehet „csak” szendvicset készíteni is. Az itt dolgozók mindannyian szabadidejüket áldozzák erre, ezért igyekszünk gördülékenyen dolgozni. Ennek ellenére néha van idő beszélgetni az utcán, aluljárókban élőkkel, sokukat ismerjük is már, ha eltűnnek, aggódunk, ha előkerülnek, örülünk – meséli a projekt során barátokra is szert tevő Poós Noémi.
A Budapest Bike Maffia civil szervezet, amelyet kerékpárosok hívtak életre 2011 karácsonyán. Alaptevékenységük az adománygyűjtés, és az adományok kiszállítása kerékpárral a rászorulóknak. Idén a szervezet közösségi kategóriában nyerte meg a különböző szociális területeken áldozatos és példaértékű munkát végzőknek évről évre járó Jószolgálati díjat.
Tizenegy szociális munkát végző személy és szervezet kapott Jószolgálat-díjat péntek este a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, az "Önkéntesen végzett szociális munka" kategória közönségdíját a Budapest Bike Maffia vehette át. Ugyanebben a kategóriában - miután a Budapest Bike Maffia lemondott javukra a pénzdíjról - a szakmai zsűri különdíját a Heti Betevő Egyesület kapta.
Projektjeik többek között az iskolákkal együttműködve létrejött +1 szendvics programtól rászoruló családok lakásainak felújításáig, hajléktalanok fotóiból készült naptártól a közös főzésig, még felhasználható meleg ételek éjjeli összegyűjtésétől a szendvicsek készítéséig, majd azok biciklivel való szállításáig terjednek.
