Az egyszeri múzeumlátogató azt gondolhatja, mélyen el kell merülni a művészettörténetben, hogy bármi érdekeset találjon a Budapesti Történeti Múzeum középkori csempéket bemutató kiállításán – nehéz lenne ennél nagyobbat tévedni.
Ugyanis a Várban szeptember másodikáig megtekinthető Szívmelengető középkor című kiállítás bármely történelem iránt érdeklődő laikusnak tartalmas időtöltést ígér. Az időszakos tárlat az 1300-as évektől egészen a 16. századig mutat be kályhacsempéket. A kiállítást különösen érdekessé teszi, hogy több középkori társadalmi csoport kályhadíszeit mutatja meg. Sok származik egyszerű jobbágyok egykori házából, de olyanok is vannak, amelyek magának Luxemburgi Zsigmondnak tették otthonosabbá egy-egy palotáját.
Persze a középkori mindennapok jobb megismerését és a csempék közti eligazodást nagyban segíti, ha – úgy, mint engem Végh András, a Vármúzeum igazgatója – egy segítőkész hozzáértő vezeti körbe az érdeklődőt.
A kiállított tárgyak között sétálgatva megtudtam tőle, hogy a csempéket legtöbbször fazekasmesterek készítették. Érdekes lehet, hogy sok, kályhákra kerülő motívum a szegényebb családoknál ugyanúgy megjelent, mint a királyi udvarban. Mint például egy lovas harcos képe – amely egyébként valószínűleg egy Habsburg herceget ábrázol. Ez ott díszelgett paraszti háztartásokban ugyanúgy, mint a legfőbb világi méltóságnál. Ahhoz viszont végképp nem kell művészettörténésznek lenni, hogy megállapíthassuk a minőségbeli különbségeket. Utóbbi csempén még a sisakrostély legapróbb részletei is ki vannak dolgozva, míg a másikon már a lóábrázolás is erős déjá vu-t keltett bennem, és megelevenedtek a saját, általános iskolai rajzórákon nyújtott teljesítményeim.
„A technika, ahogy ezek készültek, nagyjából azonos volt. Legtöbbször késsel faragtak mintákat az agyagba. A mesterek képzettsége azonban – mint látszik – nagyban meghatározta a végeredményt” – mondta erről Végh András.
A minták egyébként roppant változatosak. Sok helyen bukkannak elő családi és királyi címerek, gótikus motívumok, bibliai és egyéb vallási utalások, de a legszórakoztatóbbak és egyben leginformatívabbak azok a csempék, amelyeken a mindennapokat örökítették meg a készítők. Van, amelyiken egy férfi Niccoló Machiavelli tanácsait megfogadva „neveli” feleségét, a legmeglepőbb azonban egy konkrét szexjelenet ábrázolása.
„A középkorban sokkal természetközelibbek voltak az emberek, a gyerekek előtt is kevesebb volt ilyen szempontból a titok” – hűtötte le 21. századi prüdériámat az igazgató, megnyugtatva, hogy feleslegesen aggódom a középkori gyerekek egészséges jellemfejlődéséért.
„Az egyik legérdekesebb kályhacsempe Besztercebányáról származik, a 15. századból. Libákat és egy rókát ábrázol. Egy olyan közmondásnak állít emléket, amely sok nyelvben elterjedt, de magyarul valamiért nincs megfelelője. Az eredetit valahogy úgy lehetne fordítani, hogy >>Ha a róka prédikál, vigyázz a libákra<<. A félrevezetés és az álszenteskedés veszélyeire hívja fel a figyelmet” – mutatott rá Végh András az általa is nagyon kedvelt kiállított tárgyra.
Hogy a magyarok egy közmondás hiánya miatt adnának hitelt a legszebben csengő hazugságoknak? Jelen állapotokat elnézve, aligha csak egy közmondás hiányzik a társadalomnak. A képzeletbeli időutazás lehetősége a középkorba mindenesetre a közönségnek a Vármúzeumban még három hónapig nyitva áll.
Infó: Szívmelengető középkor - Kályhák és kályhacsempék a középkori Magyarországon, 14-16. század
Budapest Történeti Múzeum Vármúzeuma
Nyitva: 2018. szeptember 2.
