Mintegy 3,3 millió ember él jelenleg a létminimum alatt, azaz jövedelme nem éri el azt a szintet, amelyből fedezni tudná az alapvető élelmezési, ruházkodási és lakhatási költségeket. Ez azt jelenti, hogy a társadalom harmada havonta 90 450 forintnál is kevesebből próbál megélni: a Policy Agenda számításai szerint 2017-ben ugyanis ekkora összeget tett ki a létminimum egy főre eső összege. (2016-ban a létminimum összege 88 619 forint volt.) Egy kétkeresős, kétgyermekes család esetében 262 305 forint a létminimum. Az adatok megerősítik az ország településszint szerinti és regionális kettészakadását. A legrosszabb a falvakban élők helyzete: 40 százalékuk él ugyanis olyan háztartásban, ahol az egy főre jutó jövedelem nem éri el a létminimumot. A városokban élők esetében 33, a megyei jogú városokban 21, a fővárosiak esetében pedig 15 százalék az arány. Az Észak-Alföldön majdnem minden második ember a létminimum alatt él, miközben Közép-Magyarországon és a Nyugat-Dunántúlon minden ötödik.
A Policy Agenda most harmadik alkalommal tette közzé a létminimumra vonatkozó számításait, amelyet a Friedrich Ebert Alapítvány és a Magyar Szakszervezeti Szövetség megbízásából készített el. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) ugyanis már nem közöl ilyen számításokat. Mint arra Kordás László, a szakszervezeti szövetség elnöke emlékeztetett: azt ígérték, új mutatószámot dolgoznak majd ki, ám azóta sem derült ki, mi lenne ez. Az érdekvédők számára ugyanakkor fontos, hogy ismerjék a megélhetési költségek alakulását, hiszen a bértárgyalások során követett stratégiát erre tudják alapozni.
Kordás László úgy véli, az eddigi stratégiájuk helyes volt, mert a 2016-os 36 százalékhoz képest valamivel csökkent a létminimum alatt élők aránya, valamint a minimálbér nettó összege (91 770 forint) az utóbbi két év emeléseinek köszönhetően mára már szinte eléri a létminimum összegét. (A mintegy 160 ezer közmunkás átlagosan alig nettó 55 ezer forintos bére ugyanakkor mindössze a létminimum 60 százalékát éri el). Ha azonban megáll a béremelkedés, akkor ismét emelkedni fog a létminimum alatt élők tábora, ezért a szakszervezeti vezető szerint minél előbb meg kell kezdeni a háromoldalú bértárgyalásokat. Ezzel kapcsolatos kérdésünkre azt mondta: a jelenlegi adórendszer mellett kétszámjegyű béremelést tartanának szükségesnek, ám a jövedelemnövekedést adócsökkentéssel is el lehet érni. Céljuk, hogy az alacsonyabb bérkategóriákban 9 százalékra csökkenjen a személyi jövedelemadó mértéke, ez rögtön 6 százalékpontos jövedelemnövekedést jelentene, ráadásul az eddigi emelések miatt a bértáblában bekövetkezett torlódásokat is ki lehetne vele küszöbölni.
Kordás László úgy fogalmazott: a családok számára a kor színvonalának megfelelő körülményeket biztosító jövedelmi szintet szeretnének elérni, ezért kiszámoltak egy úgynevezett társadalmi minimumszintet is. Ez az összeg az alapvető szükségletek kielégítésén túl egy minimális tartaléklehetőséget is biztosít, amiből olyan váratlan kiadásokat lehet fedezni, mint például a táppénz okozta jövedelemkiesés vagy egy mosógép cseréje.
A módszertan egyébként nem új: 1991-ben a parlamenti albizottság, amely kidolgozta a létminimum-számítás alapjait, a társadalmi minimumra is kidolgozott egy koncepciót. Mindkét számítás a KSH adatain alapul – mondta el Kiss Ambrus, a Policy Agenda vezető elemzője. A társadalmi minimum egy főre jutó összege 2017-ben 117 720 forint volt, egy kétkeresős, kétgyermekes család esetén pedig 341 388 forint. Kiss Ambrus rámutatott: számításaik szerint jelenleg a falvakban élők kétharmadának jövedelme nem éri el a társadalmi minimumot, azaz belső átcsoportosítással sem tudnak kisebb váratlan kiadásokat fedezni. Ez mintegy 2,2 millió embert jelent. Egyébként a magyar társadalom több mint fele, csaknem 5,5 millió ember él a társadalmi minimum alatt, vagyis az ország kevesebb mint fele tud némi tartalékot képezni jövedelméből. A településszintű és regionális különbségek e téren is igen jelentősek. Az Észak-Alföldön és a Dél-Alföldön élők bő kétharmada, a Közép-Magyarországon élők 40 százaléka él a társadalmi minimum alatt, Budapesten pedig 33 százalék az arány.
