Annak idején nagy dilemmát kelthetett a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat köreiben, hogy az Imádok férjhez menni című vígjáték két betétdala közül melyik szerepeljen a készülő kislemez A, illetve B oldalán. Elvégre mindkettő országos sláger lett heteken belül. Ráadásul a darab bemutatója és a korong közreadása között nem csupán hetek teltek el, mert – amint azt a korabeli kritikus epésen megjegyezte – "egy-egy, a rádióban már sikeres sláger hat-nyolc hónap múlva jelenik meg, a Kicsit szomorkás a hangulatom című dal is csak kis példányszámban, minimális propaganda nélkül, fél év múlva került piacra".
Az volt a B oldalon.
Az A-n meg az Engem nem lehet elfelejteni.
Mikes Éva
Noha a hatvanas évek közepén afféle bírálat is napvilágot látott, mely szerint "tánczenénk épp olyan giccses és sablonos, mint volt, vagy ha van is fejlődés, az csupán olyan sebességű, akár a fontolva haladó csiga", a Nádas Gábor–Szenes Iván szerző páros ezt a két kompozíciót eltalálta, de nagyon. Gondoljuk meg, a húsz forintért kínált Qualiton-lemez 1965-ben került a boltokba – Vámosi János diszkrét tolmácsolásával, illetve Mikes Éva előadásában –, s az ötvenhárom éves táncdalok még ma is a köztudatban vannak. Pontosabban e slágerek ötvennégy esztendősek, mert Somerset Maugham művének pesti premierjét 1964. május 22-én tartották a József Attila Színházban. A Kicsit szomorkást Darvas Iván énekelte és gitározta a színpadon, míg a másik örökzöldet Váradi Hédi énekelte a Váci úti teátrumban. A harmadik főszereplő Bodrogi Gyula volt; lehet mondani, Benedek Árpád rendező erős csapatot küldött az angyalföldi deszkákra.
"Hatvannégyben épphogy elindultunk" – dalolta tizenhárom évvel később az a Koncz Zsuzsa, aki még 1966 márciusában is egyedül képviselte a beatnikeket az Ifjúsági Magazin hazai slágerlistáján. (A külföldi számok lajstromát a Rolling Stones vezette a Satisfactionnel.) A magyar dalok közül a Rohan az idő állt az első helyen, majd a "Top Ten" további kilenc száma így festett: 2. Te szeress legalább! (Mikes Éva); 3. Elment a papa, mama (Ambrus Kyri); 4. Egy emberöltő oly kevés (Vámosi János); 5. Nem kell nékem nagyhercegnő (Németh József); 6. Pletykálnak rólad (Mátrai Zsuzsa); 7. Veled nem jó, de nagyon rossz nélküled (Vámosi János); 8. Álmokat sző a csend (Szirmai Márta); 9. Tépd szét az emlékek láncát! (Szántó Erzsi); 10. Miért vársz? (Ambrus Kyri).
Ellenben az Imádok férjhez menni itthoni bemutatásakor az Egyesült Államokban a fekete zenét kiadó Motown királynőjének nevezett Mary Wells hódított a My Guy-jal, míg Nagy-Britanniában a blackburni Four Pennies együttes vitte a prímet – először és utoljára – az itthon Slágerrevü címmel futó filmben is felhangzó Juliettel. (Nem akármilyen mozi volt az: az Animals a The House of the Rising Sunt és a Don't Let Me Be Misunderstoodot, a Beatles a She Loves Yout és a Twist and Shoutot, a The Nashville Teens a Tobacco Roadot és a Google Eye-t, Billy J. Kramer Dakota-főnök a Little Childrent, a Herman's Hermits az I'm into Something Goodot, Peter és Gordon az A World Without Love-ot nyomta.) Ugyanakkor – a hazai híradás szerint – "az Ifjúsági Parkban kifütyültek több olyan ismert énekest, akik a tánczenét népszerűsítő intézmények ranglistáján vezető helyen állnak".
Nem tudom, Mikes Éva köztük volt-e vagy sem, az viszont tény, hogy az 1986-ban, alig negyvenhét éves korában elhunyt énekesnő hajdanán sorra vitte sikerre a táncdalokat. Az Engem nem lehet-en és a Te szeress legalább-on túl olyan slágerek fűződnek a nevéhez, mint az Egy esős vasárnap, az Ami szívemen, a számon, vagy a Sail Along Silvery Moon magyar változata, a Szántó Erzsivel közösen felvett Jó az álmodozás. (Ez utóbbi eredetileg instrumentális szám volt, ám Billy Vaughan és zenekara ének nélkül is az ötödik helyig jutott vele az amerikai Billboard-listán.)
Hogy a Nádas–Szenes tandem hány slágert jegyzett, azt felsorolni is nehéz. Ám e párossal is alighanem csak egyszer fordult elő, hogy egy darabhoz két dalt írt az örökkévalóságnak.
Nem azért, mert Mikes Éva tinédzserként kalaposnak készült: le a kalappal!
