A Népszavából értesültem arról, hogy a Magyar Villamos Művek 2016-ban 508 millió forintot adományozott a CÖF-nek, annak a szervezetnek, amely a kormányt támogató úgynevezett Békemenetet szokta szervezni. Hogy mire fordíthatták ezt a hatalmas összeget, az titokban maradt mindaddig, amíg a bíróságok nem kötelezték az MVM-et az ezzel kapcsolatos dokumentumok nyilvánosságra hozatalára. Kiderült, hogy a kérelemben olyan általános, ellenőrizhetetlen célokat jelöltek meg, mint például „véleményformáló fórumok szervezése”, a közgondolkodás javítása, stb. A titkolózás célja nyilvánvalóan az lehetett, hogy az MVM több tízezer dolgozója, valamint a villanyszámlájukat befizető fogyasztók milliói ne tudják meg, hogy mire fordítják a vállalat hasznát. Ez az én számomra sem közömbös, aki 95 éves vagyok, és életem túlnyomó hányadát a villamosenergia-iparban töltöttem el, még nyugdíjasként is dolgoztam az MVM alkalmazásában. Az MVM vezetőségére a rendszerváltás előtt mindig is a humanizmus és az egyszerű emberek iránti megértés volt a jellemző. Ez nyilvánult meg a nyugdíjas dolgozókhoz való viszonyban is. Ellenben két-három évvel ezelőtt egy villamosenergia-ipari nyugdíjas levélben kért egy csekélységet az MVM vezetőségétől, de elutasították, vagy talán nem is válaszoltak neki. Nem tudom, hogy a CÖF tagjai közül mennyien dolgoztak az MVM-ben - az viszont tény, hogy a Békemenet első soraiban milliárdosokat is láthatunk.