Napról napra, szegényes körülmények között élt a 49 éves Erika, aki szombat délután, karján négy éves unokájával ugrott vonat elé Horton.
A család ismerősei szerint az asszony élete örökös harc volt: a nő intézetben nőtt fel, nyitott gerinccel születő lánya gyerekkorában állandó ápolásra szorult. Később tolószékbe kényszerült, így az anyának felnőtt korában is gondoskodnia kellett róla – aztán pedig az unokáról is, írja a Blikk.
A helyzet csak rosszabbodott, amikor Erika férje meghalt: a lap úgy tudja, az elszegényedett családhoz heti rendszerességgel látogattak ki a gyámügy emberei, hogy ellenőrizzék a kisfiú életkörülményeit. Erika állítólag rettegett a hatóságtól, félt, hogy elviszik tőle unokáját – mindez némileg árnyalja, ha nem is magyarázza meg teljesen a történteket.
Az újságnak nyilatkozó szakpszichológus, Skultéti-Szabó Katalin szerint egy ilyen tettnek többnyire mindig vannak előzményei és rá utaló jelek. A folyamatot egy hosszan tartó családi, akár egzisztenciális krízishelyzet előzhette meg, amely helyzetből a nagymama nem látott racionális kiutat. Beszűkült tudatállapotban, hirtelen felindulásból is dönthetett, az unokáját magával rántva.
A Heves Megyei Rendőr-főkapitányság emberölés gyanújával indított eljárást a nő ellen, a nyomozást hivatalból is el kellett rendelniük.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, tárcsázza a krízishelyzetben lévők részére rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as telefonszámot, akár mobiltelefonról is!
