egészségügy;orvosok;öngyilkosság;stressz;pszichiáterek;altatóorvos;sebész;

FOTÓ: NÉMETH ANDRÁS PÉTER

- Orvosok veszélyben - Halálba menekülő gyógyítók

A túlhajszoltság, a feldolgozatlan kudarc és a végzetes élethelyzetekkel való szembesülés is szerepet játszat abban, hogy sok orvos lesz öngyilkos.

Az orvosok között kétszer akkora a befejezett öngyilkosságok aránya, mint a társadalom más rétegeiben átlagosan. Leggyakrabban a sebészek, az altatóorvosok, illetve a pszichiáterek vetnek véget az életüknek. E szakmákon belül is fokozottan veszélyeztetettek a nők. Minderről néhány hete az Amerikai Pszichiátriai Társaság kongresszusán Deepika Tanwar és munkatársai számoltak be. Adataik szerint az öngyilkosság mellett döntő orvosok a legritkább esetben élik túl a kísérletet. Minden más társadalmi csoportnál magasabb körükben a befejezett öngyilkosságok aránya. Mindennek hátterében a felmérés szerint leggyakrabban kedélybetegségek, alkoholizmus, vagy gyógyszerfüggőség van.

Arról, hogy Magyarországon mennyire gyakoriak az orvosok által elkövetett öngyilkosságok, nincsenek adatok. A legutolsó ilyen vizsgálat a rendszerváltás előtt volt, amikor az orvosi hetilap halálozási adataiból próbáltak a kutatók, Molnár László és munkatársai adatokhoz jutni – mondta lapunknak Győrffy Zsuzsa, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének docense. Az akkori adatokat a Szociológiai Szemlében közölték, ebből kiderül, hogy míg a negyven év alatti orvosok halandósága alacsonyabb a lakosságénál a negyven év felettieké már felülmúlta azt. Kiugróan sokan haltak meg már akkor is szív- és érrendszeri betegségekben, és sok volt az öngyilkos.

– Csak más országokban végzett kutatások alapján tudjuk, hogy az értelmiségi szakmák közül az orvosok körében történik a legtöbb öngyilkosság – mondta lapunknak Rihmer Zoltán professzor, pszichiáter. Ezekből derült ki az is, hogy a szakmán belül e téren a legveszélyeztetettebbek a sebészek, az altatóorvosok és a pszichiáterek.

„Gyakran több órán át kell koncentrálni, görnyedni a műtőasztal fölött, ahol egyetlen apró mozdulattal, elnyisszanthatod például az aortát, és ezzel pillanatok alatt meg lehet ölni a beteget.” – magyarázta egy sebész a Népszavának. Szerinte egyébként a jó sebész reggel a templomban imádkozik, este meg a kocsmában felejt.

Weltner János több évtizede praktizáló sebészként, egykori szakmai felügyelő főorvosként csak egyetlen olyan szaktársára emlékszik, aki vetett véget életének. Ezt az orvost a családja is erősen ösztönözte, hogy minél több feladatot vállaljon, s végül túlhajszoltságában valami hibát is elkövetett, ami után öngyilkos lett. A férfi egyszerűen összeroppanthatott, úgy érezte nem képes megfelelni a túlzó elvárásoknak.

Egy másik orvos, aneszteziológus két olyan kolléganőre is emlékezett, aki öngyilkos lett. Egyikük közvetlenül a halála előtt tudta meg, hogy kiújult szervezetében a rosszindulatú daganat, fölvágta az ereit, egy másik budai kórház aneszteziológus doktornője pedig fölakasztotta magát.

– Nehéz elviselni például azt, amikor egy súlyosan sérült ember életéért órákig küzdesz, aztán hirtelen kiderül, már csak szervdonor lehet belőle. S akit addig minden erőddel életben akartál tartani, annak most kálium injekcióval leállítod a szívét, és jön egy másik team, és végig asszisztálod ahogyan eltávolítják testéből a szerveket. S végül az asztalon marad a betegedből egy bőr- és szőrcsomó – idézte fel az egyik soha el nem feledhető élményét egy másik aneszteziológus. Szerinte ezek az emberek arra vannak szocializálva, hogy segítsenek, még akkor is, ha valaki agyhalott. Ha a gyógyítási kudarcokat magukkal viszik, gyorsan túlterheltté válnak. Aki nem képes ezeket az érzéseket törölni időről-időre az agyából, annál biztosan egyszer csak elszakad a cérna, és fölköti magát.

FOTÓ: SHUTTERSTOCK

FOTÓ: SHUTTERSTOCK

Rihmer Zoltán professzor szerint az öngyilkosságban számtalan külső tényező is szerepet játszik, de ami majdnem mindig jelen van, az a pszichiátriai betegség. A saját életüket kioltók 70 százaléka súlyos depresszióban szenved. Ha pedig jön a depresszió, lehet valaki világhírű sebész, kiváló elme, akkor is úgy érzi: nem elég jó, remeg a keze, nem emlékszik semmire, és ettől nem is mennek a dolgok a tőle elvárható színvonalon. Főleg a kreatív, nagy műveltségű embereknél óriási katasztrófa, amikor egy depressziós állapotban nem fog az agy, nem tud koncentrálni, elfelejt mindent. S közben meg állandóan ott van az agyában az is, hogy korábban micsoda teljesítményekre volt képes. Ha valakit ebben az állapotában mondjuk elhagyja a felesége, netán még munkanélkülivé is válik, könnyen nyúlhat végzetes eszközhöz.

– Az orvosnők gyakrabban vetnek véget az életüknek, mint a férfiak. Ez azért is érdekes, mert a társadalom egészére ennek az ellenkezője igaz – mondja Rihmer Zoltán. – A teljes populációban az öngyilkosságban meghaltak kétharmada férfi.

A professzor fölidéz egy angliai vizsgálatot, amelyből kiderült, hogy azok a nők lettek a leggyakrabban öngyilkosok, akiknek egyidejűleg férjük, gyerekük és állásuk is volt. Ha a három körülményből egy is hiányzott, már jóval kisebb volt az öngyilkosságuk esélye. De akiknek gyerekük, férjük és munkájuk sem volt, azok között szintén kiugró volt az önmaguk ellen fordulók aránya.

A hallgatás összeesküvése
Egy kutatócsoport 2000-ben azt vizsgálta, hogy milyen mélyen érinti a pszichiátereket az általuk kezelt betegek öngyilkossága. Harmaduk számolt be mély, személyes megrázkódtatásról, ami elkeseredésben, alvászavarban, ingerlékenységben nyilvánult meg. 42 százalékuk változtatott a gyakorlatán, 15 százalékuk gondolkodott el azon, hogy felhagy szakmájával, és akár idő előtt nyugállományba vonul. Egy másik tanulmányban azt vizsgálták, hogy mennyire érinti mélyen az orvosokat betegük halála. Ebből pedig az derült ki, hogy minél hosszabban kezeli az orvos a betegét, annál nagyobb az érzelmi reakció, ha végül elveszíti. De még az ismeretlen halála is felkavaró lehet, különösen, ha saját tehetetlenségét, kudarcát, esetleg tévedését éli meg benne az orvos. A kutatásokból az is kiderült: ha volt lehetőség a problémát másokkal, vagy az orvostársakkal megbeszélni, az hatékony segítséget jelentett az érintetteknek. Amikor meg nem, a „hallgatásnak ez az összeesküvése” olyan földolgozhatatlan stresszé vált, amely kiégést, olykor depressziót okozott.



Sokáig a forgalomra panaszkodtak a vállalkozók, de mára fordult a kocka: turistából nincs hiány, csak munkaerőből. Egyes felmérések szerint a cégek nyolcvan százalékánál nincs elég ember.