Alaptörvényünk porlik, mint a szikla. A gránitszilárdságút éppen most módosítanák újra, hetedszerre, amennyiben szomszédvédelmi passzusokat iktatnának bele, hogy akadályozzák a tüntetéseket. „Szeretnénk megvédeni mindenkit attól, hogy ne legyen egyetlenegy hely, egy saját lakás vagy otthon, ahol egyébként ne tartózkodhatna otthon” - mondta zagyván Gulyás Gergely lázárminiszter.
A gyülekezés ugyan alkotmányos alapjog, amely mindenkit megillet, „de egy szomszédnak, vagy akár egy hozzátartozónak nem kell elviselnie jogkorlátozást azért, mert olyan szerencsés vagy szerencsétlen, hogy egy közszereplőnek a hozzátartozójaként vagy szomszédjaként él, tehát a magánlakás előtti tüntetések időszakát érdemes befejezni”. (Feltolul egy emlék: talpasaik élén Répássy Róbert – emlékszik még rá valaki? –, meg Szijjártó Gyurcsány háza előtt balhézott. Kijött hozzájuk Dobrev Klára, mire a fideszes kommandó bátran elszaladt.)
Értem én, hogy Orbánt piszokul idegesíti, ha nem csupa rajongót lát, de ezt a fóbiát a szomszédokra kenni nem épp elegáns. Ahogyan Vonának mondta egyszer: „nem én szoktam más férfiak szoknyája mögé bújni”. Most pedig ő bújik a szomszédok szoknyája mögé.
A demonstrálókkal nem is lenne baj, ugye, ha otthon, a négy fal között csinálnák. Az utca viszont tabu lesz, marad a kies Hortobágy.
Mert az kérdés, hogy ha lezárják a politikus utcáját és a tüntetők hátrébb szorulnak, akkor vajon az ott élőkre már nem vonatkozna az alaptörvényi oltalom? Mi a kötelező védőtávolság? Sokan emlékezünk még rá, hogyan bánt el a szélerőművekkel a kormány. Lakott területektől, katonai objektumoktól számított 12 kilométeres sugarú körben tilos telepíteni. Vagyis – mint geoinformatikusok bemutatták – Magyarország egyetlen pontján sem épülhetnek. Betiltva persze nincsenek.
Vagyis ugyebár nálunk van a lehet, meg van a szabad.
