Hazai alakjaink legújabbkori evolúciója.
Sokféle történelmi előképe van. Nevezték vazallusnak is. Leírására megfelelhet még a szerviens, a hűbéres, a csatlós vagy az egyéb szolgálattevő fogalma. Manapság legtöbbször lakájként vagy strómanként emlegetik.
Ez az embertípus szolgálatot vállalt, szolgálatot lát el. Hűbérurának, a hajdanán Dominusnak nevezett szolgálatát. Természetesen nem ingyen. Jól meghatározott és körülírt szolgálatrendi feladatkörben, adok-kapok, kölcsönösségi alapon szolgál, sőt kiszolgál. Minden hűbérúrnak hajlama van arra, hogy maga körül erős védelmi vonalakat építsen ki. Fegyvereset is, de gazdaságit is. Amire fizikai és gazdasági túlélésének ösztöne kényszeríti. Minden hűbérúr szereti jólesően élvezni a kegyúri állapotot, amikor elkötelezett lekötelezettekkel, ("kötélbarátokkal") van körülvéve. A kötélnek azonban két vége van! Az egyiken pedig akár hurok is lehet!
A familiárissá lett ’kötélbarát’ szolgálataiért hűbérbirtokot kap. Éppúgy, mint régen. A feudumot azonban ma az állami "regáliákból" juttatott "uralkodói" apanázsból kapja. Amit manapság (irányított) állami megrendelésnek, fedőnevén közbeszerzésnek hívnak. Más formája az ilyen juttatásnak lehet koncesszió is, mint annak idején a Fuggerek és Thurzók aranybányái. Aminek ma kaszinó a neve. Minden név azonban álnév. Valódi neve mindnek: közpénz.
A familiáris minden helyzetben kiszolgálja kegyurát. Erkölcs és skrupulus nélkül. Az ilyen embertípus minden hatalmi formációban megjelenik. Hol látensen, de legalábbis rangrejtve, a nyilvánosságot kerülve élvezheti a lakájnak kijáró familiáris jólétet, – mondjuk – tanácsadónak vagy kormánybiztosnak álcázva. Más "kötélbarát" a nyilvánosságot nem kerüli, de minden megnyilatkozása verbális (néha tényleges) hajbókolás kegyura felé.
A familiárisnak fejlettebb állapotában oligarcha lesz a neve.
Az ilyen szolgálatot meg kell becsülni, és az meg is becsültetik. Közrendűből lett bárót többet is ismer a történelem. Az ilyenekre mondja a magyar, hogy "rablóból lesz a legjobb pandúr". A familiárisok kegyúri ("regália") ellátását azonban központilag irányított szervezetnek kell végeznie, amiben ismét sok, jól fizető hivatali stallum képezhető és osztható ki a hivatali lakájok feltétlen odaadású szolgálataiért. Kiterjedt korrupciós lehetőségekkel.
Fontos azonban, hogy a "fák ne nőjenek az égig". Ezt némelyikük tudja és betartja, némelyikük meg nem. Kegyuruk azonban szigorúan számon tartja ezt az alapszabályt. Az etető kézbe belemarni a legnagyobb vétség.
Aki ezt megszegi, csúnyán pórul jár. Megfosztják az állami apanázstól, jószág- és birtokvesztésre ítéltetik.
Vagy akár rosszabb is történhet, mint annak idején a történelemből ismert Zách Feliciánnal (és családjával). Mindezt persze aktuálisra törvényesített („illiberális”) forgatókönyv szerint.
